Sok dolog van az életben,
amit irányíthatunk. Az álmainkat sajnos nem. Elkanyarodhatnék afelé, hogy
pozitív gondolkodás és miegymás és hogy a tudatalattink hogyan működik közre
abban, hogy éjjel mikről álmodunk. Nem akarok.
Nem vagyok álomfejtő sem, így
arra sem tudok megfelelő magyarázatot adni (mint Kúrdy Gyula nem egyszer), ha
teszem azt teljesen abnormális dolgok forognak bennünk alvás közben, mondjuk,
hogy egy bikinis majmot látunk egy templom torony tetején zongorázni
napnyugtakor. De egyet tudok. Vannak kellemes álmok és vannak kellemetlenek.
A minap azt álmodtam, hogy a
férjem megcsalt egy volt kolléganőmmel. A reggel úgy indul ilyenkor eszméletre
térés után, hogy „Fúúúúúúúúdejóhogycsakálomvolt…”. De egy kellemes nyújtózkodás
után azért csak visszalopja magát az érzés, az a nem kellemes érzés a
tudatomba, hogy megcsaltak. Ébredező férjemre nézek, aki mosolyogva, még
behunyt szemmel próbál magához húzni. Tüntetően távolságot tartok, majd
megosztom vele: „Azt álmodtam, hogy megcsaltál.”.
Mivel ismer – és mert nem
először fordult már elő ilyen -, mosolya szélesebbre húzódik, majd bocsánatkérően
annyit mormol a párnájába: „Ugye nem haragszol, ha ezért most nem lesz
bűntudatom?... Legalább valami jó nő volt?”.
Eleresztem a fülem mellett a
szemérmetlen kérdést, vizslatva nézem a mosolygását. Mivel hallgatok, kinyitja
a szemét. Néz rám, vigyorgós szemekkel, fürkészőn. Majd megszólal: „Mondd, hogy
most nem fogsz rám egész nap haragudni. Gondold azt, hogy ez csak egy testi
kapcsolat volt. Nem jelentett számomra semmit…”. Leütöm a kispárnámmal. A
hangjában bujkáló huncutság egyáltalán nem tetszik. És bár nem vagyok egy
féltékeny típus, ez a mai nap nem arról szól, hogy megbocsássam neki azt, amit
álmomban elkövetett.
Felkászálódunk. Öltözködés,
fogmosás, smink, fésülködés. Ébresztem a gyerekeket, lassan indulás óvodába,
iskolába, munkába. Megállt az idő körülöttem. Még mindig az álmom lebeg
előttem. És haragszom. Persze tudom, hogy hülyeség.
Kimegyek a konyhába. Életem
miértje vizslatva néz rám, a szeme még mindig huncutul nevet. Kávét kavargat,
közben a másik kezével felém nyújt egy bögrét. Kávét főzött nekem… Sosem
szokott… Olyan érzés fog el, mint mikor a férj egy csokor virággal állít haza
olyankor, mikor se születésnap, se névnap, se évforduló nincsen. Gyanús…
naggggyon gyanús…
Gyerekek is felöltöznek,
lassan útnak indulunk. Életem párája kikísér minket, becsatolja a gyerekek
biztonsági övét, elrendezi őket a kocsiban, búcsúcsókot lehel a homlokukra,
kaput nyit, kiáll a nagy autóval, hogy mi is elindulhassunk. Lopva nézem őt.
Magas, jó kiállású alakját, magabiztos lépteit. Még mindig bosszús vagyok.
Értem én, hogy ez csak egy
álom volt. De miért álmodok ilyeneket? Tudatalatti meg hasonlók… Soha nem volt
rám jellemző a féltékenység, most mégis, egy gonosz álom miatt rányomja
bélyegét az egész napomra. Én meg hagyom.
Drágám még behajol az autóba
és csókot nyom a számra. Megállíthatatlanul vigyorog. „Szeretlek.” – mondom búcsúzóul
és ezt akár értheti úgy is, hogy egye penész, megbocsátottam. Pedig dehogy
bocsátottam meg. Csak már nem rá, hanem magamra haragszom.
Drága Zsuzska!
VálaszTörlésAz álmok ilyenek azért, vannak, hogy felkavarjanak olykor bennünket, hogy a biztost is félteni kell. Férjed, stabil társad, szerető férj, és apa. mindene a családja.... te aki nagyon szereti, és félti...eszébe nem jutna ilyen.! Az álmok sok mindenre jók... felráz, megráz, megnyugtat, sírásra késztet, és boldogságra. Amikor saját párunkkal álmodunk, és olyat amit szeretnénk elkerülni, ha lehet egy életen át...az biztos, hogy lelkedet marja, és arra gondolsz vajon megtette, már? vagy megtudja ellened tenni?Ha tényleg ott lenne egy szituáció vajon, lenne-e bátorsága megtenni. Nem könnyű...Nem hiszem...
Ahhoz, hogy megtegye olyan dolognak kell lenni a házasságotokban, ami nem működik, vagy csak kevésbé. Valaminek nagyon kell hiányoznia.
De ezt, rólatok nem tudom elképzelni. Gyönyörű felesége van, okos, családcentrikus, olyan aki, háttérbe szorítja magát (részben) csak, hogy megfeleljen.Összetartoztok... és, ne higgy ezeknek az álmoknak nem a valóság. Igazából ezek az álmok csalnak meg, és nem a férjed! Én hiszek abban, hogy a szerelem örök, és mindent legyőzz.
Higgy magadban ezt akarta üzenni az álmod! Valahol elvesztél, és most vissza kell találnod magadhoz.Lehet, hogy úgy érzed, hogy az évek amik elsuhannak, a 3-rom gyönyörű gyermek, számolod az évek számát, amit már együtt töltöttetek, és lehet, hogy egyszer régen már eszedbe jutott, nem vagy már olyan vonzó a férjed szemében hidd el, ha te vagy neki a legszebb, akkor soha nem csal meg.
Remélem írásommal nem bántottalak meg.
Nem, nem bántottál meg. Köszönöm. A féltékenység szerintem valahol nagyon egészséges dolog. Mert azt akarod, hogy akit szeretsz, az soha másé ne lehessen. Ugyanakkor a birtokolni akarás már nem egészséges. A kettő egészséges egyensúlyát kell megteremteni, ami szerintem nálunk nagyon is működik. Ezért nem értettem az álmomat. Persze sok álmom volt már, ami megfejthetetlen számomra, de azokban nem is mindig keresek értelmet. Bízom a férjemben, ha ez nem derült volna ki az írásomból. Sziklaszilárdan, mint önmagamban. 12 éve vagyunk együtt. Ez alatt az idő alatt egy kezemen meg tudom számolni, hányszor fordult elő oda-vissza féltékeny megjegyzés közöttünk. Hálát adok a sorsnak, hogy egymás mellé vezérelt minket :)
Törlés