Bár még csak egyetlen napja
múltam negyven, bizton állíthatom első kézből, mint survivor: Van élet a 40
után! Juhúúúúúúú…
Hogy őszinte legyek, semmi
különöset nem érzek – tudom, a hiba nyilván bennem lehet. Bár sokan „fenyegettek”,
hogy mostantól minden más lesz, még a nap is másként fog sütni rám, tudván,
hogy már 4 X van mögöttem, hogy ezentúl semmi sem lesz a régi, reggel
belenéztem a tükörbe és azt kellett látnom, hogy ugyanaz az arc néz vissza rám,
mint tegnap: ráncok a helyén, ősz hajszálak száma változatlan, karikák színe a
szem alatt ugyanaz az árnyalat, kávé előtti beszámíthatatlan viselkedés
stimmel, zokni párjának nem-találása szintén.
Akik még csak tapossák az
utat a 40 felé, üzenem, nem dől össze a világ.
Igen. Volt egy kis
visszatekintés bennem. Némi összegzés. Mindezt nem összefacsarodott szívvel
tettem, leginkább leltárra hasonlítanám.
40 tavasz: Igen, ez lesz idén
a negyvenedik alkalom, hogy rácsodálkozhassak a megújulásra, a tél
fagyosságának múlására, az ébredező természet csodáira… A negyvenedik tavasz,
mikor hasra vethetem magam, ha tavasztól kábult méhek döngenek körülöttem.
40 nyár: Igen, negyvenedszer
barnulhatok a nyári napsütés alatt és úgy érzem, ezt száz évig sem unnám meg
soha… A negyvenedik nyár, mikor sziszegve húzom pirosra sült bőrömre a ruhát,
ha meggondolatlanul sok volt az a napozás.
40 ősz: Idén negyvenedszer
láthatom, hogyan vetkőznek csupaszra a fák, hogy dobol az ablakpárkányon az
őszi eső, hogy rövidülnek a nappalok szépen lassan… Negyvenedszer sirathatom el
a jó meleg nyarat és átkozhatom a szeles, saras, hűvös évszakot.
40 tél: Igen, idén
negyvenedszer öltöztethetem a fenyőfát és a lelkemet díszbe karácsonykor…
Negyvenedszer szakad meg kicsit a szívem, mikor az ünnep végén meg kell
fosztani a fát a díszektől.
40… Ez csak egy szám. És hogy
bevalljam, nem érzem magam mögött azt a sok-sok évet. Szép életem van, nem
cserélném el senkivel. Még a rögöket sem, amiket magam mögött tudhatok. Azt
hiszem, így kerek, így egész, buktatókkal, nehézségekkel együtt.
És tudjátok mit? Ti előre
huhogók! Azért sem hagyom magam. Büszkén vállalom, hogy 40 lettem. És nem félek az 50-től sem. Bátor vagyok, mi?
Ide nekem az összes kerek számot! Majd én megmutatom!
