2016. december 8., csütörtök

Mestermunka gyertyafénynél



Elromlott a szellőző kütyünk. Igen, nekünk olyan is van, mivel a ház, amiben élünk, annyira jó szigeteléssel bír, hogy gyakorlatilag egyetlen sarok sem ússza meg penészedés nélkül, ha rá nem segít az ember.

Szóval elromlott a gépezet, egyszer csak hörögni kezdett a megszokott halk, szinte észrevehetetlen moraj helyett.

Drága szép férjem csavarhúzót ragadott, székre mászott, és szerelésbe fogott. Mivel szabad szemmel semmi különöset nem látott a szerkezet belsejében, ezért hát elvitte a céghez, hogy segítsenek rajta a mindentudó kollégák.

A segítség megtörtént, szétszerelés, tisztítás, zsírozás és hasonlók, majd összeszerelés.
Apa végtelenül elégedetten jött haza, hóna alatt az immár gyógyultnak nyilvánított motorral.

Egész addig volt arcán felhőtlen a vigyor, míg áramtalanítás, beszerelés, szentségelés, áram visszakapcsolása és elindítás után kiderült, hogy „fordítva forog benne”… valami.

Jól ismerem életem habospitéjét, ezért tudom, ha valami nem úgy jön össze, vagy épp nem elsőre, mint ahogy ő azt tervezte, jobb félreállni, csendben maradni, beleolvadni a tapétába, levegőt sem venni túl harsányan vagy épp a földdel válni egyenlővé, míg újra nem kerül minden az általa helyesnek vélt kerékvágásba. Ezért hát nem pampogtam, hogy a házimunka áll, mert kicsit sok az áramszünet, hogy a mosógép már egy órája mehetne, hogy a gyerekek fáznak, mert a fűtés sem megy, leginkább fohászkodtam, hogy mihamarabb adja fel a küzdelmet az elemekkel és a szellőzővel is.

A gyerekek viszont végtelenül élvezték a sötétet, a házban fellelhető egyetlen használható elemlámpával rohangáltak fel s alá vagy épp elvonultak a szobájukba sötétben játszani, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Én megválaszoltam néhány félbemaradt beszélgetést a telefonomon, befontam a hajam, majd elgondolkodtam, hogy a szakállamat is befonjam-e. Utóbbit egyelőre elvetettem. Néha bátortalanul megkérdeztem vacogó fogakkal, hogy segítsek-e, bár a válasszal előre tisztában voltam, azért nem árt, ha érzi a törődést a kedves.


Egyelőre szellőzés nélkül hagytuk a házat, újabb vizitre vitte a gépezetet a céghez. Attól tartok, ma is gyertyafényes lesz az esténk egy része, de nem ám meghitt pillanatokat fogunk átélni körülötte. 

Leginkább cifra és elégedetlen mormolások fognak elhangzani, mi pedig a gyerekekkel megpróbálunk megint kaméleont játszani, hátha nem borzoljuk tovább apa amúgy is megtépázott idegrendszerét.