2015. augusztus 17., hétfő

Nyaralás előtti burleszk-reggelünk


 
 

Este 21:00. Férjem fontoskodó, önelégült mosollyal közli, hogy beállította az ébresztőt a telefonján reggel 05:00-re. Picinyt felhúzott szemöldökkel, értetlenül bámulok rá, majd halkan rákérdezek: "És mégis hogyan, mikor 05:00-re jönnek értünk kocsival?"

Drágám – a tökéletesség szobra – még véletlenül sem vágja a fejemhez, hogy „Janekedvoltigazadelszámoltammagam”, mindössze olyasmit morog a bajsza alatt némiképp durcásan, hogy „Akkor 04:00-re.”.

02:03. Fiam pisilési hadjáratra indul. Zörgés, villany stb. Anya ébren. És hiába is forog ringlispill módjára, az álom ezen az éjszakán már messzire elkerüli. Nem írom le, hánycsilliószor néztem az órára 04:00-ig…

03:58. Anya kislattyog a fürdőszobába. Mosakodás, öltözködés, maradék kegytárgyak elcsomagolása.

04:05. Férjem ébresztgetése némi krákogással, simogatással, mivel ez mind hiábavaló, hát egy kis bökdösődéssel. Tudom, hogy a telefon sokkal lágyabb dallamokkal ébreszt, de ezen a reggelen a telefon sztrájkja miatt úgy tűnik, dallamtalan böködés jut csak az én drágámnak. Nehezményezi is. Morog, hogy az óra biztosan siet, hagyjam még őt aludni és különben is. Kiderítjük: az óra nem siet. A telefon ellenben mélyen kussol. Se 4-kor, se 5-kor nem ébreszt az, úgyhogy férjem végre függőlegesbe helyezi magát.

04:07. Kávéfőzés. A ház ura beveti magát a wc-be. Utolsó pillantás a fürdőszoba polcára, mit hagyunk itthon? Fogkefe, fogkrém, hajkefe…

Sötétségbe borul a lakás, némi pittyegés, majd síri csend. Leszámítva uram morgását a wc szent sötétjéből. Megnyugtatom, hogy nem én vicceskedek és kapcsolgatom nála a villanyt, áramszünet lehet a ludas. Csakis.

04:08. Uram előbattyog szentségelés közepette a klotyóról. A villanyszekrényhez megy. Hibát keres. Vissza is csattintja a kismegszakítót, ám az makacsul ellenáll, mindig lekapcsolódik. Ismét morgás, ismét szentségelés, majd bejárja a házat és kihúzogat a konnektorokból ezt-azt, hátha…

Némi agyalás után rájön, hogy a hiba okozója csakis én lehetek (bevallom, nem lepődtem meg, ebben a házban mindennek én vagyok az oka), mert előző este én locsoltam a kertet és a lengőhosszabbítóba úgy dugtam vissza a medence vízforgatóját, hogy az éjjeli eső beleesett. Ezért csapta le a biztosítékot. MEA CULPA. De LŐN FÉNY!

04:20. Pakolás folytatása, férj beengedése a fürdőszobába. Majd a konyhába.

04:30. Macskaajtó csapódása. Életem habospitéje a konyhában háttal állva cicceg őfenségének, hogy fáradjon a macskatálhoz, a reggeli hamarosan előáll. Én mindeközben a homályos előszobában állva hunyorgok macskám felé, aki minden kétséget kizáróan nem egyedül érkezett, szájában ajándékot cipelt és gondolta, még indulásunk előtt meglep minket egy kis útravalóval. Én ezt olvastam ki röpke másodperc alatt a szemeiből… meg a szájából kilógó egérfarokból.

Ugrom egy hátast, majd a gyerekek ajtajához futok, nehogy kiscicám legyen a gyorsabb és valamelyikük ágya alá meneküljön a szájában tartott áldozattal - szokásához híven. Mindezt természetesen lábujjhegyen kivitelezem (ezért mindenképpen dupla pont jár nekem), hisz a korai időpontra való tekintettel gyermekeim még az igazak álmát alusszák.

Ajtók becsukva. Ekkor kezdek el ordítva suttogni drága páromnak, hogy a macska ajándékkal tért haza. Nem őszinte a mosolya, amikor indulás előtt még a macskaajtót is be kell csavaroznia, 4 napra kilakoltatva szőrös házikendvencünket.

A fenti burleszk alá lelki füleim zongora-klimpírt játszanak még most is.

Sica barátnőmék rendre és időben parkoltak le a házunk előtt. Picit furcsállották, hogy hajnalban hogy lehetünk máris csapzottak és idegbetegek, vérben forgó szeműek, túl xanaxon, veszekedésen, sírás közeli állapotban.

Túltéve magunkat a reggeli sokkon, beültünk az autóba és elindultunk meghódítani Horvátországot. Útravalóul NEM Misha cica egerét vittük magunkkal, ellenben drága anyósom istentelenül sótlan pogácsáját. Egy ideig rágtuk a se íze-se bűze holmit, majd Sica nagyon leleményesen feljavította. Némi kolbásszal és paradicsommal. Így együtt harapva a kutya sem gondolt rá, hogy sótlan az a pogácsa…

Még a reggeli kellemetlen indulást is feledtette a kolbász meg a paradicsom. Pont úgy működött, mint egy jótékony radír.