2014. május 12., hétfő

Szakállas sellő – avagy „sógorunk lett Európa királynője”





Abban a nagy szerencsében volt részem, hogy Sica barátnőm és férje a szombat estét nálunk töltötte. Semmi különös, közös meccs-bámulás, eszmecsere, pletyka-csere, ropi, szotyi, mogyoró evés és társai. És persze postaláda-őrzés, az aktuális lomtalanítás alkalmából. Jelentem, láda megvan, „csak” a szomszéd nénitől kapott ház előtti pad tűnt el nyomtalanul...
Na mindegy.

Szóval mikor a meccsnek vége volt, átsiklottunk az Eurovíziós Dalfesztivál gyönyöreire.
Gondolom előttem már sok egészséges érzületű ember ragadott billentyűzetet, hogy fájdalmát ily módon nyilvánítsa ki: micsoda világban élünk???!

Hozzáteszem, mindig igyekszem szem előtt tartani drága Életem Miértjének nézőpontját, miszerint is: „Ez nem reprezentatív szavazás.”. Nem hát, mi is csak tátottuk a szánkat, eszünkbe sem jutott a telefonért nyúlni… vagyis hát hazudok, mikor Sica férje meglátta a lengyel versenyzőket, először a szívéhez, majd a telefonjához kapott, hogy hát csak leadna ő egy-két szavazatot eme dekoratív leánykák javára. Nem elhanyagolható tény, hogy, a lengyel műsor kissé erotikusra sikeredett, a hölgyek nem csak a hangjukkal, a dekoltázsukkal is igyekeztek szavazatokat szerezni, így nem csoda, hogy minden talpig férfi (mint Roland is!), azonnal 12 ponttal jutalmazta volna az előadást… Akkor még nem tudhattuk, hogy idén nem a hölgyek mellbősége fog számítani.



Hogy kik versenyeztek? Akik nem látták volna ezt a színvonalasnak nem nevezhető, inkább tragikomédiába hajló műsort, azoknak vázolnám:

Volt ott néhány húsosabb sellőlány, fehér, fekete, arany színű fellépő ruhában. Volt testvérpár összekötött copffal egy libikókán, a Jackson Five-ot utánzó 6-os (ami önmagában is paradoxon). Mókuskerékben tekerő táncos. Füttyös csapat (személyes kedvenceim, akik természetesen meg sem közelítették a dobogót). Volt olyan rövid szoknyás énekesnő, akinek minden mozdulatánál kilátszott a micsodája (ki felül villant, ki alul… Kinek mi az erőssége, gondolom).

A sellők hol átszellemülten, hol dühösen, hol meghatottan vonaglottak és kínlódtak a tök előnytelen szabású ruhákban, ők váltották egymást, ám a felhozatal – a dalokat hallván - konkrétan nagyon gyengécske volt.

Koncsíta, vagymiatököm, az a szánalmas, fiúból lett lányka, aki összezavarodván saját identitását illetően azért biztos ami zicher, jó vaskos szakállat is növesztett a műszempillái, vakolatnyi sminkje, és sellő ruhába rejtett 10 éves serdülő kisfiú alakja mellé, teljes odaadással adta elő dalát. Eufória, tobzódás, őrület… 



Engem azonban nem győzött meg, szeretem, ha a botrányos külső mellé némi hang is párosul. Láttunk mi már férfit női ruhában pózolni, bár Freddie Mercury, kinek tehetsége tekintetében azt hiszem, kérdés nem merülhet fel senkiben, nyilván most bőszen forog a sírjában, hogy egy napon említem ezzel a madárijesztővel…



Szóval arra akarok kilyukadni, hogy szemet hunynék én a kinézete felett, ha tudna énekelni. Megbocsátanám neki, hogy a jó ízlést sutba dobva, hányingert keltően néz ki. Elnézném, hogy a gyerekeimnek nem tudnék egy értelmes választ adni, ha rákérdeznének, hogy „Anya, ez az ember fiú vagy lány?”. De nincs bocsánat, ugyanis a felháborodáson és értetlenségen kívül egyéb érzelmet nem tudott belőlem kiváltani.

A szavazatok számlálgatásáig pedig egy fergeteges műsor: kiszuperált, vén énekesek fellegekbe emelkedő létrák tetejére mászván énekelték az Örömódát. Egyikük leginkább a Gyűrűk Ura rusnya manójára hasonlított, csak picit ocsmányabb változatban.



A pontok számolása közben láthatóan elérzékenyülő… versenyző (diszkréten csak lénynek nevezném, mert magam sem tudom, hogy fiú avagy lány), már-már a szépségkirálynők mozdulatait produkálta: könnybe lábadó szemek, száj elé kapott finom kis méternyi műkörmös kacsó, szempillarebegtetés… Szájtátva bámultuk. Sica pedig vihogva vonta le a konzekvenciát: „Sógorunk lett Európa királynője!”

Férje felháborodottan beszélt 18 éves lányukkal telefonon, akivel habzó szájjal közölte: „Kilövetem magam a Holdra, ilyen nincsen! Megnyerették ezzel a szakállas nővel az Euróvíziós Dalfesztivált!”.
És a végszó, Koncsita elhaló szavai az eredmények láttán: PEACE! FUTURE! LOVE! FREEDOM!
Meg a világbéka…
 
Rököny: Itt tart a világ a brutális nagy liberalizmus következményeképpen. A'sszem Rolanddal együtt lövetem ki magam a Holdra...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése