A macskám egy fenevad. Ezt
eddig is tudtuk, de amiket mostanság művel, az már horror.
Mivel szerény hajlékunk
macskaajtóval van felszerelve, így cicánk szempontjából luxus kivitelű
lakosztály, ergo akkor jön és megy, mikor kedve tartja. Nappal egy édes, bújós,
szempillarebegtető kis alvógép, aki hol az egyik, hol a másik emeletes ágy
tetején durmol édesdeden. Éjszaka viszont előbújnak addig szunyókáló ösztönei
és reszkessetek madarak, egerek!
Még ezzel sem lenne nagy baj,
ha nem hordana be mindent a családi fészekbe. Hetekig kínlódtunk vele, mert
nagyjából minden éjjel, sőt, akár egyetlen éjszaka alatt 3 egeret is megfogott,
majd orbitális nyávogás közepette hurcolta be a hálószobába, ott is az ágyunk
alá szerencsétlen áldozatait.
Mivel egy kihúzhatós kanapén alszunk, a
hálószobánk meg kb. akkora, mint egy apróbb halkonzerv, nehéz volt a macskához
jutás. A gyakorlatban ez úgy nézett ki: Hajnali 2 óra. Macskaajtó csapódás.
Nyarvogás ezerrel. Macskatrappolás a hálószoba felé. Ágy alá bekúszó
nyávogással tűzdelt küzdelem. Majd csontropogtatás. Villany felkapcsolás.
Szentségelés. Ágynemű pakolászás. Ágy kétfelé bontása. Szentségelés. Macska
kihajtása a, egérrel a szájában. b, egér nélkül, így egértetem eltávolítása…
mármint a maradék. Szentségelés. Takarítás. Szentségelés. Ágy összerakása,
ágyazás, szentségelés közben megpróbálni újra visszaaludni, miközben a
macskának 2 nagy pofon beígérése hasonló esetekre… Hajnali 3 óra 20. Macskaajtó
csapódás. Nyarvogás ezerrel, trappolás… Szentségelés…
Na ezt megunván úgy döntöttünk,
kizárjuk Mishát a házból. Mivel a teraszajtón van a macskaajtó, a redőnyt
lehúztuk teljesen, hogy ne férjen hozzá a bejárathoz. Hajnalig nem is volt
semmi gond, akkor azonban panaszos nyávogásra ébredtem. Még pár percig bírtam a
dolgot hallgatni, de egy idő után megesett a szívem szegény párán... meg a
szomszédokon. Bár életem netovábbja csak mondogatta, hogy a macska egye meg,
amit főzött, nehogy már beengedjem, azért én még aludtam volna pár órácskát,
így felhúztam a redőnyt és szabad utat engedtem a dögnek. Aki hálából
matricaként tapadt rám reggelig, így gyakorlatilag mindennemű fordulásomat
megakadályozta, a takarómat kisajátította, később a párnámat is, szóval a
további alvásom eléggé zaklatottra sikeredett…
De a reggel sem hozott
javulást, mert a világosban megnézhettük Misha bosszúját: a konyhai szúnyogháló
félárbócon lógott kissé megtépázva, a kizárt cica ugyanis nem hitte el, hogy
valóban kizártuk, így a bejutási lehetőségeket kereste… Itt persze nem fejezte
be a rombolást, a konyhaablak párkányán lévő, frissen cserépbe ültetett
bazsalikomomat gyönyörűen fejre állította, a teraszt így gyakorlatilag
hibátlanul befedte a fekete virágföld…
Ez után az eset után
visszatértünk ahhoz a verzióhoz, hogy lefekvéskor becsukjuk a hálószoba
ajtaját, ha a macska házon kívül van. Ez akkor izgis, ha elalváskor még bent
van, mert akkor nyitva maradhat az ajtó, hátha egy kis összebújásra vágyik.
Viszont, ha az ember elalszik és ő idő közben kimegy (és ne adja az ég olyan
mélyen alszunk, hogy nem halljuk a macskaajtó csapódását) és már csak arra
eszmélünk, hogy nagy csindadrattával bejön, félálomban meg kell döntenünk a
macska rekordját 10 méteren. Ha nyertünk, még az előtt becsukjuk az ajtót,
mielőtt ő behozza az áldozatot, ha veszítünk, újra lehet ágyat pakolászni.
Azért tudok alkotni néha, bár
mentségemre legyen mondva, nyugodt éjszakám már hónapok óta nem volt. Szóval
előfordult, hogy drága férjem kiment a wc-re éjjel (ezt még átaludtam), majd
arra riadtam, hogy berongyol a macska az ajtón át, én meg felültem kissé
kótyagos fejjel, ráugrottam az ajtóra, becsuktam, felkapcsoltam a villanyt,
oldalra néztem, de a férjem helyén Misha kuporgott és hunyorgott rám picit
meglepődve a lámpafényben, szerencséjére üres pofával… Nem voltam elég gyors,
az ajtót ugyan becsuktam, de ő beslisszolt még előtte.
Az ajtócsukásnak azért
meglett az eredménye: ha fog is egeret, gyíkot, madarat, azt a hálószobába nem
tudja behozni, így keresett másik menedéket magának: a kádba ugrik vele és az
elhúzott zuhanyfüggöny mögött rágcsálja el az elfogottat. Azért ennek is megvan
a szép oldala: a kádat mindenképpen könnyebb kipucolni, mint a hálószobát.
Igaz, a függöny mögötti vérfürdőre utaló nyomok néha megállnák a helyüket egy
hercig kis horrorfilmben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése