2014. május 5., hétfő

Misha horror





A macskám egy fenevad. Ezt eddig is tudtuk, de amiket mostanság művel, az már horror.

Mivel szerény hajlékunk macskaajtóval van felszerelve, így cicánk szempontjából luxus kivitelű lakosztály, ergo akkor jön és megy, mikor kedve tartja. Nappal egy édes, bújós, szempillarebegtető kis alvógép, aki hol az egyik, hol a másik emeletes ágy tetején durmol édesdeden. Éjszaka viszont előbújnak addig szunyókáló ösztönei és reszkessetek madarak, egerek!

Még ezzel sem lenne nagy baj, ha nem hordana be mindent a családi fészekbe. Hetekig kínlódtunk vele, mert nagyjából minden éjjel, sőt, akár egyetlen éjszaka alatt 3 egeret is megfogott, majd orbitális nyávogás közepette hurcolta be a hálószobába, ott is az ágyunk alá szerencsétlen áldozatait. 

Mivel egy kihúzhatós kanapén alszunk, a hálószobánk meg kb. akkora, mint egy apróbb halkonzerv, nehéz volt a macskához jutás. A gyakorlatban ez úgy nézett ki: Hajnali 2 óra. Macskaajtó csapódás. Nyarvogás ezerrel. Macskatrappolás a hálószoba felé. Ágy alá bekúszó nyávogással tűzdelt küzdelem. Majd csontropogtatás. Villany felkapcsolás. Szentségelés. Ágynemű pakolászás. Ágy kétfelé bontása. Szentségelés. Macska kihajtása a, egérrel a szájában. b, egér nélkül, így egértetem eltávolítása… mármint a maradék. Szentségelés. Takarítás. Szentségelés. Ágy összerakása, ágyazás, szentségelés közben megpróbálni újra visszaaludni, miközben a macskának 2 nagy pofon beígérése hasonló esetekre… Hajnali 3 óra 20. Macskaajtó csapódás. Nyarvogás ezerrel, trappolás… Szentségelés…

Na ezt megunván úgy döntöttünk, kizárjuk Mishát a házból. Mivel a teraszajtón van a macskaajtó, a redőnyt lehúztuk teljesen, hogy ne férjen hozzá a bejárathoz. Hajnalig nem is volt semmi gond, akkor azonban panaszos nyávogásra ébredtem. Még pár percig bírtam a dolgot hallgatni, de egy idő után megesett a szívem szegény párán... meg a szomszédokon. Bár életem netovábbja csak mondogatta, hogy a macska egye meg, amit főzött, nehogy már beengedjem, azért én még aludtam volna pár órácskát, így felhúztam a redőnyt és szabad utat engedtem a dögnek. Aki hálából matricaként tapadt rám reggelig, így gyakorlatilag mindennemű fordulásomat megakadályozta, a takarómat kisajátította, később a párnámat is, szóval a további alvásom eléggé zaklatottra sikeredett… 

De a reggel sem hozott javulást, mert a világosban megnézhettük Misha bosszúját: a konyhai szúnyogháló félárbócon lógott kissé megtépázva, a kizárt cica ugyanis nem hitte el, hogy valóban kizártuk, így a bejutási lehetőségeket kereste… Itt persze nem fejezte be a rombolást, a konyhaablak párkányán lévő, frissen cserépbe ültetett bazsalikomomat gyönyörűen fejre állította, a teraszt így gyakorlatilag hibátlanul befedte a fekete virágföld…

Ez után az eset után visszatértünk ahhoz a verzióhoz, hogy lefekvéskor becsukjuk a hálószoba ajtaját, ha a macska házon kívül van. Ez akkor izgis, ha elalváskor még bent van, mert akkor nyitva maradhat az ajtó, hátha egy kis összebújásra vágyik. Viszont, ha az ember elalszik és ő idő közben kimegy (és ne adja az ég olyan mélyen alszunk, hogy nem halljuk a macskaajtó csapódását) és már csak arra eszmélünk, hogy nagy csindadrattával bejön, félálomban meg kell döntenünk a macska rekordját 10 méteren. Ha nyertünk, még az előtt becsukjuk az ajtót, mielőtt ő behozza az áldozatot, ha veszítünk, újra lehet ágyat pakolászni.

Azért tudok alkotni néha, bár mentségemre legyen mondva, nyugodt éjszakám már hónapok óta nem volt. Szóval előfordult, hogy drága férjem kiment a wc-re éjjel (ezt még átaludtam), majd arra riadtam, hogy berongyol a macska az ajtón át, én meg felültem kissé kótyagos fejjel, ráugrottam az ajtóra, becsuktam, felkapcsoltam a villanyt, oldalra néztem, de a férjem helyén Misha kuporgott és hunyorgott rám picit meglepődve a lámpafényben, szerencséjére üres pofával… Nem voltam elég gyors, az ajtót ugyan becsuktam, de ő beslisszolt még előtte.

Az ajtócsukásnak azért meglett az eredménye: ha fog is egeret, gyíkot, madarat, azt a hálószobába nem tudja behozni, így keresett másik menedéket magának: a kádba ugrik vele és az elhúzott zuhanyfüggöny mögött rágcsálja el az elfogottat. Azért ennek is megvan a szép oldala: a kádat mindenképpen könnyebb kipucolni, mint a hálószobát. Igaz, a függöny mögötti vérfürdőre utaló nyomok néha megállnák a helyüket egy hercig kis horrorfilmben is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése