L’ecso – avagy játéktelepítés Kovácséknál

Vannak dolgok, amik akkor sem mennek, ha félreteszem az összes magammal szemben táplált előítéletemet, nagy levegőt veszek és megerőltetem minden idegszálamat.

Nem kell nagy dolgokban gondolkodni, tehát tényleg nem agyműtétet akarok elvégezni valami szerencsétlen kliensen, nem is megfejteni a számomra oly távoli kémiai összefüggéseket, esetleg a tér-idő elméletet. Elég, ha arról van szó, hogy egy játékprogramot kell telepíteni a számítógépre.

Annyira távol áll tőlem ez az egész, hogy gyakorlatilag kijelenthetem, még sosem sikerült.

Életem netovábbja egyik hétvégi bevásárló túrájáról a L’ecso című játékprogrammal tért haza, bár konkrétan nem emlékszem, hogy a jól megtermett listán a liszt és a felvágott közé felírtam volna az említett programot…

Mivel Marcsi barátnőm épp nálunk vendégeskedett – hála legyen érte a magasságosnak! -, mikor apa S.O.S. jelzései elhangzottak a számítógép felől (engem hívott a balga, nem is értem!), volt kinek átpasszintanom a kérdéskört. Azért biztos ami tuti, Marcsi után nyomultam, nem mintha ezzel okosabbak lettünk volna, de tömeget egyedül is tudok csinálni címszóval. Ott tornyosultunk apa válla fölött, aki tanácstalanul csücsült a gép előtt és azt ecsetelte, hogy bár ő telepítette, mégsem telepítette a nyomorult játékot.

Marcsi helyet kért és kapott. Olvasásba fogott, majd szépen, akkurátusan kezdte elölről cserélgetni a három lemezt…

Itt picit helyesbítenem kell, illetve vázolnom néhány dolgot.

1. A számítógépünk Bogi új bútorában kapott helyet, mégpedig az íróasztala alatt, annak is a legeslegmélyebb pontján, ahol a madár se jár.
2. A gép tálcája, melybe a lemezt kell behelyezni, némileg furán működik, úgy is mondhatnám, kicsit burleszkes, amint az ember benyomja a gombot, a tálca kinyúlik, mint a számítógép nyelve, majd elképesztő gyorsasággal, értsd 1
   másodperc, vissza is csukódik. Ha ennyi idő nem volt elég a lemez behelyezésére, hát kezdheti elölről az ember, mindaddig, míg nem győzi le a tálca gyorsaságát.

Kuncogni még nem hallottam az említett számítógépet, bár, hogy őszinte legyek, nem igazán értem, miért kell hülyét csinálni a felhasználókból…

Szóval Marcsi ült a gép előtt, életem párája meg hódolt lábai előtt, illetve hasalt, guggolt, térdelt, hogy expressz sebességgel cserélgesse a három lemezt az asztal alatt gubbasztó, nyelvöltögető, szemtelen számítógép-szörnyetegbe.

Marcsim olvasott, hümmögött, lemezt cseréltetett, pötyögött. Apa izzadt, cikornyásan káromkodott, értetlenkedett. Majd úgy mellékesen közölte, lehet, hogy azért nem sikerült telepítenie az előbb a játékot, mert az egyik ilyetén lemezcserénél véletlenül nem a tálca gombját nyomta, hanem kikapcsolta a számítógépet, ami utána újraindult…

Illetlenül könnyesre nevettük magunkat. 

DE a játék elindult! Viszont, ha tudja valaki, hogyan kell felmászni valami létrán a patkánnyal, az sürgősen szóljon, mert apa s lánya elakadtak…