Fogbaj - nagy baj - agybaj

A mi családunk kicsit a fogak terén is defektessé kezd válni. A gyerekek olyan szempontból tekinthetők szerencsésnek (ha optimista módon állunk a dolgokhoz, tehát a pohár félig tele van), hogy az én fogaimmal sok dolog nincsen. Már azon túl, hogy legalább kétszer naponta megmosom, esetenként fogselymet is használok, nem a puccosság kedvéért, csupán azért, mert sokszor a fogkefe nem elég egy-egy ragaszkodóbb cafrang eltávolításához.

Ezen kívül nem fájnak, szépek, funkcionálnak, a 4 db töméseim egyszer-egyszer a hidegre reagálnak érzékenyebben, de ez belefér. Szóval a kölkök részemről a jót örökölték.

Ezzel szemben drága jó férjecskémnek gyakorlatilag nincs olyan baj, ami a szájában elő ne fordulna. Szenved is eleget hol ezért, hol azért. Ő az a típus, akinek akkor is letörik a foga, ha csak rávizualizál egy adag tejszínhabra. Aztán persze van úgy, hogy évekig szinte panaszmentes (ami természetesen azt jelenti, hogy a fogorvosnak nem, csupán nekem nyög otthon esténként…). Tehát tőle minden rosszat örökölhettek a csemeték. Csak bízni tudunk benne, hogy tőlem több ment át beléjük e téren.

Sajnos néhány hete megint fogfájásra panaszkodott. A rosszabbik fajtából. Erőteljes ráhatás kellett ahhoz, hogy röppályára állítsam a fogászat felé. Hosszú, kő kemény rábeszélések, lelki masszázsok, hegyi beszéd után aztán megtört a jég és beadta a derekát (bár állítom, ebben anyósom keze is benne lehetett, tőlem függetlenül).

Kérdem tőle este: Mi volt a fogorvosnál?

Erre a nagy Ő: Jajj drága csillagom. Jó, hogy szóba hoztad. Először is köszönöm, hogy rábeszéltél erre a kihagyhatatlan élményre. Leszedték a fogköveimet, ami már felért egy kéjutazással, annyit vérzett az ínyem közben, hogy kis híján vért is kötöttek be infúzióba. Azóta természetesen az a fogam is fáj, aminek eddig semmi baja nem volt, és gyakorlatilag mind olyan érzékeny, hogy üvölteni tudnék egy szimpla levegővételnél.

Emellett kiderült, hogy nem is az a fogam fáj igazából, amire hittem, hogy fáj, hanem a mellette levő. De ezt ez a fogorvos nem tudja – vagy akarja - kezelni, hanem átküldött egy másik specialistához, akivel megint meg kell beszélnem egy másik időpontot, szintén legombol rólam csinkvecsentómillió dollárt, de mindezek előtt készíttessek egy panoráma röntgent is, ami szintén nem két forintba kerül. Nnna, ezek után menjek vissza, hogy visszatérhessünk az eredetileg fájni vélt fogra, hisz valószínűleg azzal sincsen minden rendben.

Utánanéztem, hogy hol csinálnak panoráma röntgent. Kérlekszépen a Rózsa dombon egész biztosan, ott szerintem thai lányok szolgálnak fel röntgen közben Don Perignont és a Nemzeti Filharmonikusok adhatnak előadást alatta, legalábbis a röntgen árából erre következtettem. De csinálnak Csepelen is, az ottani elérhetőségnél az volt írva, hogy a nem t’om milyen hév megállónál a talponálló meg a fodrászat között van a fogászat. A’sszem ide fogok menni. Röntgen után legurítok egy-két felest, aztán bemegyek egy hajbeültetésre a fodrászatba.

Amúgy köszi, hogy rábeszéltél erre az egészre, hálából elviszlek egy körre a nőgyógyászodhoz egy rutinvizsgálatra, hogy kikapcsolódhass egy kicsit. Csak hogy ki ne maradj semmi jóból.