Légy! Ne légy!

 

Az idei évszázad buliját nem ecsetelném. Azon túl, hogy szerintem jó kis összejövetel volt, hisz volt forróság, medence, aki akart meg is mártózott, néha az is, akinek esze ágában sem volt. A grill terén annyira visszafogta magát életem hovatovábbja, hogy gyakorlatilag a húsok és zöldségek édesen langyosodtak csak az alig pislákoló, szégyenlős szűzlányra hasonlító faszénen, ami nem és nem akart égni, csakis szunnyadozni. Valljuk be, grillezéshez ez oly kevés, mint Jimmy koncerten az élőzene. Így hát bekényszerültünk az alig 50 fokos konyhába, hogy csináljunk kb. 150 fokot, míg a gázon kisütjük azt a kocsideréknyi kaját. Nem fáztunk.

Persze Marcsi kádnyi krumpli-salátája nélkül semmit sem értek volna a finom sült dolgok. Mellesleg a majonézes cucc úgy elfogyott, hogy már az emléke is csak halovány.

Voltak borok, pálinkák és hangulat. Szék is, mert hoztak a vendégek magukkal, persze lett is belőle kisebb kalamajka, Kri arcát sosem feledem, amint ott matekolta és századszorra is csak sokallta az ülőalkalmatosságok számát – amit előtte gondosan kihúzgáltunk a rajta ülők alól - hazafelé indultában. Persze egész jól számol, csak hát mennyi esély volt rá, hogy mások épp olyan típusú műanyag székkel jöjjenek a hónuk alatt, mint ő?!

Nem baj, ennek is megvolt a szépsége.

Ámde másnap (ami keményen aznapra sikerált), - mikor már csak ködösen rémlett előttünk, amint drágám Elvist imitálva riszál a teraszajtóban kockás ingben, felhajtott gallérral, dülöngélve, halandzsázva -, apa elüldögélt a kanapén és igyekezett összerakni magát, mint valami tízezer darabos puzzle-t. Történetesen, mivel egész éjszaka nem használtuk a szúnyoghálót, ami, mint kiderült, több, mint hasznos egy találmány, hiába fújtam tele a lakást rovarirtóval, a fal és a plafon ugyan már nem mozgott a szárnyaktól, ám akadt még bőven függöny mögött vagy asztal alatt túlélő, ámde rohadtul szemtelen légy, lepke, szúnyog, bogár, muslinca hegyekben.

Szóval édesem ült a kanapén és igyekezett tisztába kerülni önmagával. Amikor is egy végtelenül szemtelen légy rászállt a combjára. Életem miértjében felbuzogni látszott a vadászösztön. Láttam, amint szemére lila köd ereszkedik, majd eltökélten emeli lassan a magasba a kezét. Koncentrált erősen és lecsapni készült, mint mindig, hasonló helyzetben. Aztán azt is láttam, amint arcáról eltűnt az eltökéltség és helyét átvette egy borzalmas nagy áinkábbhangyjukafrancba nézés. Fáradtan elhessegette csak a dongó rovart, átgondolván állapotát úgy döntött, mégsem próbálja agyoncsapni, most az egyszer futni, illetve repülni hagyja a dögöt, hisz több, mint valószínű, hogy vagy melléütött volna, vagy túl későn csap le a tenyere így másnaposan.

Igen ám, de a légy szemtelenebb volt, mint légytársai valaha. Nem tágított. Apa egy darabig hessegette ezéről-azáról, ám egy idő után megunva a játékot arra kért, vigyem már oda neki azt a rovarirtó szprét. Vittem. Kuncogtam kissé, mikor a mellkasán parkoló légyre fújt, majd a citromos szagtól kissé fanyalogva így szólt: most aztán már tényleg büdös vagyok.

A konyhában volt még dolgom, így hátat fordítottam kedvesemnek. Aztán csak némi fáradt szitkozódást hallottam és sok-sok fújdogálást. Picit röhögve fordultam meg: „Te így akarsz illatosabb lenni? Mi lenne, ha inkább megfürödnél és nem a rovarirtót használnád parfümnek?”.

Apa már mindent befújt, legyünk meg mindent túlélt és szemtelenebb volt, mint valaha.

Már mindketten vihorásztunk, mert drágám előre bocsátotta, reméli, nem lesz olyan hülye, hogy szembefújja magát, ha a légy esetleg az orrára szállna (Szörny Rt. rajongók előnyben, hisz előttünk azonnal megképlett ez a már megírt jelenet, amint Mike Wazowski lefertőtleníti az arcát, majd véreres egyszemével üvölt, mint a fába szorult féreg).

Asztalhoz ültem és mivel előző este óta egy falatot sem ettem, úgy döntöttem, délután háromkor megreggelizek a tegnapi maradékból. Lepöcköltem egy megtermett lepke-tetemet a hűtőből kivett csirkemellről, belekóstoltam a joghurtos salátaöntetbe, mennyire savanyodta magát butára a 42 fokos hőségben, majd jóízűen falatozni kezdtem. Persze a légy engem, illetve a kaját is megtalálta. Hálát adtam az égnek, hogy pasasom kellően takarékon volt ahhoz, hogy feltápászkodjon és a tányéromba fújjon a rovarirtóval. A citromos íz rohadtul nem hiányzott volna belőle.

Az évszázad bulija megvolt, az évszázad legyeit pedig azóta sikerült kiölni-kikergetni a házból. Nagyjából. Jövőre mindenkit különórákban részesítek a szúnyogháló megfelelő használatáról.