Horrorisztikus: egy szőke gondolatai

 

Kezdek komolyan megijedni. Pedig ez nem jellemző rám, félni maximum a horrorfilmek alatt szokásom, amiket gondosan elkerülök jó pár éve. Utoljára A Kört néztem, meg is bántam, soha többet. Mikor az ember szépen megkéri drága párját, hogy ugyan legyen kedves kikísérni a wc-re, majd várja is meg, míg végez, és még úgy is rettegve csüccsen rá az alkalmatosságra, attól reszketve, hogy a mosdóból tán kinyúl egy kéz, a szellőzőből meg kimászik valami, a padlólapot meg feltöri alulról egy szörnyeteg… az sokat elárul, főleg a fantáziámról.

A minap azon vettem észre magam, újfent azt hallom valahol, „Ez nem is a fociról szól, egész más van mögötte.”.

Felkaptam a fejem, mert nemrég még egész máshol hallottam szinte ugyanezt a szöveget némi változtatással.

Gondolkozni kezdtem és még jó néhány helyzet eszembe jutott. Például az Eurovíziós Dalfesztivál, amit évekkel ezelőtt valóban megnyerhettünk volna, nem is egy alkalommal. Esélyesként indultunk ugyanis. Csak hogy ne menjek nagyon a múltba, ott volt a NOX, ami nem szűkölködött látványban, óriási felhajtást csináltak, az énekesnő TUD énekelni, gyönyörűségesen szépséges, magával ragadó, a táncosok pedig brutálisan jók, olyan műsort vágtak le, ami minden igényt kielégített. Közelébe sem kerültünk a dobogónak.

Aztán Rúzsa Magdi, aki bár mezítláb lépett színpadra és emlékeim szerint egy szál fehér atléta trikóban, kopott farmer nadrágban ölelgetett egy buszmegálló táblát, a maga puritán egyszerűségével és ugyanakkor lebilincselő hangjával és kisugárzásával megint csak legyezgette hiúságunkat és kihúzhattuk magunkat, hogy magyarok vagyunk. Ám messze nem nyertünk, maximum tapasztalatot, bár a 9. helyezés egyesek szerint marha előkelő, szerintem a mai napig lúdbőrözésre ingerlő, fülbemászó dalhoz viszonyítva szánalmas. A többi bohócot, akit eme versenyre küldtünk Magdi után, nem ecsetelném, gyakorlatilag a vesztesek nyugalmával dőlhettünk hátra és már nem kellett annyira izgulnunk a fellépőink szereplése miatt.

Aztán ott vannak az ilyen-olyan szépségversenyek. Köztudott, hogy a magyar lányok mennyire szépek. Már hozzá sem teszem, ha valaki végigsétál a legeldugodtabb kis magyar falu mellékutcáján, akkor is talál csodaszép lányokat. Mégis, számtalanszor hallom már a verseny kezdete előtt a találgatásokat, idén milyen politikai, vallási és egyéb szempontok alapján fog majd eldőlni a megmérettetés. Még véletlenül sem a szépség alapján. Magyarul: vihetünk mi extra gyönyörű csajokat a kifutóra, akkor sincs esélyünk. Morzsányi sem.

Manapság a lottósorsolásban sem hihetünk. Életem értelme – bár amellett, hogy hipochonder, nagy mértékben szenved üldözési mániától IS – állítja, hogy egy hülye humbuk az egész, úgy van megvariálva minden, hogy egyszerűen ne nyerhessünk, cionista összeesküvés elmélet és minden egyéb.

Ott van még a foci, mint már említettem. Persze az, hogy mi magyarok valamikor, valamiért egyszerűen elfelejtettünk futballozni, azt nem kompenzálja semmi sem. De ha tudnánk is focizni, tán akkor sem sikerülhetne minden, hisz a csapatok kisorsolását is lehet számunkra kedvezőtlenül alakítani… És ha már sport, akkor a Forma 1. A száguldó cirkusz mi másról is szólhatna, mint a pénzről? (autóversenyzésről???) Bár őszintén szólva van egyáltalán valami, ami nem a pénzről szól???

És gyakorlatilag sorolhatnánk a végtelenségig.

Vajon mióta vagyunk mások játékszerei? És meddig mehetnek el?

Nagyon szőke vagyok – tán ez a szerencsém, hisz képtelen vagyok sokáig és elég mélyen belegondolni a fentiekbe. Higgyétek el, így felületesen is eléggé rémisztő. Akár egy szaftos horrorfilm.