Oly távol vagy tőlem és mégis közel...

Érthetetlen számomra, miért van manapság annyi egyedülálló nő és férfi.

A minap olvastam egy cikket, melyben Várkonyi Andrea azt mondta, a szingli pasik és nők külön bolygón élnek. Lehet benne valami.

Részemről ismerek pár embert, akik képtelenek társat találni maguknak. Ha mégis összejön valami, az általában megmarad a néhány éjszakás kalandnál – de semmi elkötelezettség!, ne adj’ Isten belemennek egy olyan kapcsolatba, ahol a másik fél már házas és természetesen megy a hitegetés orrba-szájba, hogy már nemsokára elválnak az aktuális párjával.

Ez utóbbi 99,9%-ban végződik szakítással, mert a hitegetést az ember megkajálja, míg baromi szerelmes és azt mondják neki, amit hallani akar… Mindenki megunja egyszer a másodhegedűs szerepét, hisz izgi egy darabig, ha nálam vigasztalódik az a pasas, de mégis a régivel megy társaságba, moziba, nyaralni, céges bulira, engem pedig rejteget. Talán azért, mert nem mer felvállalni, talán azért, mert esze ágában sincs változtatni a jól bevált szokásain, házastársán…

Nem azt mondom, hogy kötelező minden embernek párt találnia, mert igenis vannak, akik agglegények, illetve aggasszonyok maradnak életük végéig és ezer százalékig ki is vannak békülve eme posztjukkal, pláne, ha önnön választott a szerep.

De akik nap, mint nap azon agyalnak, hogy megint öregebbek 24 órával és mégsem ébredtek úgy, hogy maguk mellett találták az ágyban életük netovábbját, azokon nem tudok eligazodni.

Hogy lehet pár nélkül az, aki gyönyörűségesen szép lélekkel, humorral, vonzó külsővel, alkalmazkodó képességekkel rendelkezik és minden vágya a klasszikus családmodell tagjaként élni (igen, egy pasas, egy nőci és közös gyermekeik, én ilyen vaskalaposan ítélem meg a családmodell fogalmát…).

Tudom, hogy az évek futnak, mint a futrinka és az ember egyre jobban fél a csalódásoktól. De pofára esni csak az tud, aki mer újba kezdeni.

Számos ismerősöm, barátom, barátnőm hever parlagon, holott értékes és csodaszép lelkű emberkék.

Megőrjít, hogy tehetetlenül szemlélem őket. Ha tudnám, egyesíteném azt a két különálló bolygót, lerántanám a hályogot egyedülálló női és férfi szemekről, szívekről és agyakról és boldoggá tenném az összes szinglit, legyen az férfiből vagy nőből, mindegy. Tudom, így leírva naív lányregény, de mégis, egy esélyt mindenki megérdemel.