Megint alkottunk:
Misha cica nyakába
csengettyűt raktunk, mivel már-már rendszeressé vált, hogy kiscicám kisebb-nagyobb
madarakkal lepjen meg minket éjnek idején. Gondoltuk hát, hogy kifogunk rajta,
ha csilingel, a madár meghallja, elrepül, Misha meg üres pofával kénytelen
bejönni a házba.
A csengő működött, több
szempontból is. Macskám úgy járt-kelt a lakásban, mint egy megtestesült
rénszarvas csorda, baromira téli hangulat kerülgetett a kánikula kellős közepén
és kezdtem várni a Télapót.
Borcsa kutyám napokig vérben
forgó szemekkel üldözte, ugatta és tébolyultan utálta a csinglingelést és ennek
állandóan hangot is adott.
Madárkát azóta nem sikerült
fognia, viszont mi sem aludtunk jobban egy milliméterrel sem, hisz az éjszakai
csendben a giling-galangozás szinte elviselhetetlenné vált.
Egyszóval hülye Kovácsék
megmentettek tán több száz madarat, ám ha lehet, még karikásabb szemekkel,
hulla fáradtan keltek minden reggel.
Ráadásul kiderült az is, ha
nincs madár, fog mást az én drága macsekom.
A minap egy szénfekete
valamit hozott be. Első látásra egérre tippeltem, ám jóval nagyobb volt annál
és sajnos a szomszéd nénimnek lett igaza, aki szerint csakis vakond lehetett.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy miután sikerült kiebrudalnom
macskát és vakondot egyaránt a házból – részleteket nem mesélek… -, nem sokra
rá arra lettem figyelmes, macskám a hátsó teraszlépcsőnél dekkol és nagyon
feszült. Kimentem és kérdezgettem, hol van, amit fogott? Nem sejtettem, hogy
válaszolni fog, de egy háromgyerekes nő akkor is intéz kérdést, ha az költői
természetű…
Legnagyobb meglepetésemre
macskám egy apró földkupachoz lépett és maúzva kaparni kezdett. Akkor láttam
meg a vakond lejáratát. Ez a hülye elengedte a réten fogott vakondot itt a hátsó
kertben… No komment…
Reggelre több lett a luk a
fűben, mint maga a fű. Bosszút állt a kis görény. Akarom mondani vakond.
DE! tanultunk valamit: vakond ellen annyit ér a csengettyűcske,
mint bantu négernek az 50-es faktorú naptej.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése