Várandósnak lenni – Dorkának szeretettel

A cím olvastán gondolom páran a szívükhöz kaptak. Az ő megnyugtatásuk végett szögezem le az elején: NEM vagyok várandós. Csupán felidézem nem is oly régen megélt emlékeimet, ezzel kívánom átadni a „tudást”, melynek birtokában vagyok. Nem, nem mérem szűkmarkúan, ismerje meg minden titkomat, okuljon belőlem, ha nem rest.

Várandósnak lenni annyit tesz, hogy az idő mértékegysége átalakul. A telő-múló időt már nem percben, órákban, napokban határozzuk meg, áttérünk a heti időszámításra, ezzel alaposan összezavarva környezetünk 99%-át. Mert a heti időszámítást csak az éppen várandós kismamák, illetve maguk a szülész-nőgyógyász-hentes és mészárosok értik. Főleg, mivel a köztudatban a terhesség 9 hónapból áll, tök jól meg lehet hökkenteni hallgatóságunkat, ha a „Hol tartasz?” kérdésükre válaszunkat nyomatékosan heti bontásban adjuk meg. Élvezni fogod francia kockásra ráncolt, töprengő homlokuk látványát, ahogy osztanak és szoroznak, hogy közelebb jussanak áhított válaszukhoz. Ne könnyítsd meg a dolgukat. Dőlj hátra kényelmesen és hagyj pár percet, hadd kínlódjanak…

Ha azt hiszed, magad is ki tudod számítani, jövendőbeli gyermeked fogantatásának napját, hát tévedsz, angyalom, de nagyot! Még akkor is, ha szentül meg vagyon győződve arról, hogy csakis azon a napon történhetett a csoda, orvosod némi hókusz-pókusz és kerek lapocskák össze és vissza forgatása valamint a bolygók állása, apály és dagály éppeni hogyanléte folyamányossága révén úgyis kiböki, hogy hótt máskor készült a bébi és punktum. Sokkal egyszerűbb, ha hiszel neki (még akkor is, ha tudod, hogy aznap apa Alaszkában volt, míg Te magad Pöstön és ha csak a Szentlélek be nem segített, akkor ez világszenzáció valóban…).

Várandósnak lenni annyit jelent, hogy baromi gyorsan megszokod, tök mindegy mit eszel, mikor és mennyit, ha csemetéd úgy gondolja odabent, hogy számára a bevitt étel-ital nemkívánatos, rohadt gyorsan viszontlátod a bevitt cuccost. Ha ez vígasztal: 1. hányás után, mintha mi sem történt volna vissza tud ülni az ember lánya enni, 2. Idővel javulni fog. És pont, mikor azt hinnéd, hogy már nem émelyegsz minden falat láttán, illetve egyes szagokra, onnantól kezdődik a gyomorégés, mely egyesek szerint a gyermek óriási hajától lehet csakis.

Várandósan, bár eleinte tán nő a szex utáni vágyad, az idő előrehaladtával az ágy gondolatára már csak az éjjeli kínlódás jut eszedbe: hánykolódás 47 kis és nagypárna között, míg partra vetett bálna módjára verekszed át magad jobb oldaladról a balabbikra, majd vissza, közben édes gyermeked ütemesen bugi-vugizik odabent és eszében sincs veled együtt aludni, ámbár sőt… Közben 94-szer vagy kénytelen kimászni az ágyból, hogy a legkisebb helyiséget felkeresd, mert a pisilhetnék így is, úgy is állandósulni fog.

Éppen ezért, ha várandósan arra vetemedsz, hogy szórakozni menj a barátaiddal, ne adj’ Isten férjuraddal vacsorázni mennétek (hisz hamarosan arra sem lesz időd, hogy a hajadat megfésüld reggelente…), a hely kiválasztásánál már messze nem az fog érdekelni, hogy milyen a zene, az étel, az ital, a felszolgálás, viszont előtérbe kerül, hogy beférsz-e a pocakoddal a szék és az asztal közé, valamint a mosdó tisztasága és kényelme. Úgyis ott töltöd majd időd legnagyobb részét.

Várandósnak lenni annyit tesz, hogy szemet hunysz afölött, ha a férfitársadalom állandóan csak arra célozgat kajánul vigyorogva, hogy Alien lakozik benned, azon nőtársaid, akik pedig már jó előre eldöntötték, hogy nem kívánnak gyermekek rabszolgáivá válni, folyton arról biztosítanak, hogy tök vizes a bokád, eltűnt a derekad és egyáltalán olyan vagy, mint egy túlfújt lufi.

Várandósan úgyis megszólnak majd valamiért: ha túl korán veszel kelengyét, akkor azért, mert az rossz ómen és nem szabad elkapkodni, ha az utolsó pillanatban, akkor azért, mert micsoda felelőtlen vagy, hogy ennyire a végére hagyod a beszerzést.

Várandósan, míg kívülről hullámvasutazik a hasad és ezen jókat vihognak mások, belül tökéletes biztonsággal érzed, hogy porontyod éppen a tüdődbe fúrja egyik lábának nagylábujját, míg másik lába a húgyhólyagoddal dekázgat elmésen.

Ha túlhordanád gyermeked és a kiírt időpont után ő még halál nyugisan bent maradna, így fokozva kínjaid netovábbját, tuti biztos leszel egy-két nap múlva abban, hogy ő lesz az univerzum egyetlen gyereke, aki sosem születik meg és 30 évesen is a hasadban fogod hordozni, természetesen az akkori hosszúságával és súlyával együtt…

Várandósan, mikor a hormonok már erőteljesen háborúznak benned, megtudod, milyen az, mosópor reklámon telebőgni egy 100-as zsepit. A romantikusabb filmeket élből kerülni fogod egy idő után (ha már nincs otthon több pézsé, mindenképpen).

Várandósnak lenni annyit tesz, ha kismama újságot olvasol, az ott leírt celebek által öntömjénezett állapotra vágyakozol, miközben kicsit dorgálod magad, vajon számodra miért nem ennyire rózsaszínű minden – hisz ez csakis a saját hibádból fakadhat. Mivel fakul a kezdeti „minden szép és minden jó” érzése, majd mindinkább előtérbe kerül az „én mindent a legjobban akarok csinálni, de valóban jó anya leszek-e?!”, a kétségbeesés nem kerül el senkit. Ha ez megnyugtat: normális vagy, nem tökéletes.

Mégis várandósnak lenni a világ legjobb, legédesebb dolga, össze sem hasonlítható mással, és el sem cserélhető semmiért. A benned lakozó élet belőled lett és a férfiból, akit szeretsz. És miután megszületik, valami keserédes üresség marad majd benned, míg ringatod a világ legbájosabb teremtését, némán csodálod alvó szempilláit, rózsás arcát, apró ujjait, emelkedő-süllyedő piciny mellkasát, hiányozni fog a fenti állapot minden egyes perce. Hát ilyen a várandósság…