Háda - avagy mennyország nőknek

Részemről csak néhány hónapja volt szerencsém megismerkedni a Háda csodájával. Akinek még kimaradt az életéből, annak tömören annyit tudnék mondani, hogy ez maga a mennyország nőknek, akik szeretik az újraértelmezett turkáló fogalmát. 

Nekem, ha valaki turkálót emleget, egymásra halmozott ruhák jelennek meg lelki szemeim előtt, amik a 3 hónapos, lebüfizett, széltében megnyúlt bodytól a szexis csipkés (de leginkább a ’60-as éveket idéző) babydollon át a nagymama bunda-bugyijáig mindent magába foglalnak, természetesen ömlesztve, nagy kupacokban, átláthatatlanul, mérettől függetlenül, káoszosan. Ahol ölre kell menni minden harcias vevővel, hogy hozzájuss egy jobb darabhoz és kötélhúzó versenyre emlékeztet egy-egy csinosabb felső megszerzése.

A Háda ehhez képest kicsit kultúráltabb. A ruhák, bár használtak, még nem találkoztam olyannal, ami szakadt vagy foltos lett volna – bár ez lehet, hogy csak annak köszönhető, hogy még csak pár alkalommal válogattam közöttük.

Ha az ember belép eme szentélybe, a külvilág megszűnik létezni. Saját magamon is tapasztaltam, mintha egy másik dimenzióba érkezne az ember. Nincs idő, nincs tér, csak az ütemesen odébb tologatott vállfák bizsergető, ritmikus kattogása az éteri csendben…

Tudom, furán hangzik, mégis, aki bekerül ebbe a mókuskerékbe, nagyon könnyen rabja lesz, nekem elhiheti.

Ha az ember néhány pillanatra el tud szakadni a ruhák bűvöletéből - nem könnyű! - és abbahagyja a vállfa-csattogtatással járó ruhák lapozgatását, megszemlélheti az átszellemült arcokat, akik drogfüggőkre emlékeztető vonzást éreznek, hogy csak még egy, csak még egy utolsó sor ruhát megnézzenek maguknak, hátha ott találják meg a legdögösebbet, a legcsinosabbat maguknak. 

Látni ezt a sok zombi módra, elvakultan kutakodó nőszemélyt, az ember kicsit elszégyelli magát, ám ez csak átmeneti állapot, egészen addig tart csak, míg egy újabb szívünknek kedves ruhadarab nem akad a kezünkbe és ezáltal újra magával nem ragad az a bizonyos fogaskerék…

Mivel a próbafülkék számát (bár van vagy 20), még így is szűken mérték a kivitelezők, ezért van úgy, hogy hosszú percekig áll az ember sorba azért, hogy belebújjon azokba a darabokba, amikben nem annyira bizonyos. 

Ám van olyan, aki minden álszemérmet félredobva letáborozik egy egész alakos tükör előtt, szépen a lábához rendezgeti a megtömött kosarat és, ha nem is melltartóra vetkezve, ám módszeresen búvik bele minden felsőrészbe a nagyközönség előtt, majd illegeti-billegeti magát, hogy előnyösebb színben tűnjön fel a megvásárolni kívánt göncöcske.

Néhány hímnemű emberpéldányt is lehet látni a boltban, bár igaz, elvétve csak. Azok is inkább csak a célból, hogy a dugig megpakolt, ruháktól roskadozó kosarakat cipeljék anya után, hűséges eb módjára, orruk alatt imákat mormolva, hogy induljunk már… 

Az én életem párája végtelenül boldog, hogy találtam egy olyan helyet, ahol kedvemre válogatok a ruhák között és általában meg is találom, amire vágyom, sőt, mivel igen skót vagyok, magamra nézvést, még csak nem is sokallom az árakat, de azt leszögezte: nem hajlandó végigasszisztálni azt az időt, míg én molyolok. Ám addig szívesen megeszik egy-két fagyit, iszik kávét, néz meg egy pár órás filmet, vagy lézeng az üzlet előtt a többi türelmetlen férfitársával egyetemben… :P

Akár így, akár úgy, a Háda egy meseország, ahol nevetséges pénzekért vehet az ember magának egy rend, évszaknak megfelelő ruhát. Nem is vásárolok máshol, punktum.