Tavaszi elhatározások

Mán megen elszaladt velem a paci: ideje odafigyelnem arra, mit, mikor és mennyit eszem, hisz elkerülhetetlenül jön a jobb idő, lekerül a medvényi kabát, bukkannak elő orvul a leplezni való hurkák itt is, ott is.

Ám ezúttal kevésnek ítéltem meg, hogy elhagyjam a kenyér fogyasztását, valamint korlátozzam az édesség utáni vágyam kielégítését heti egy, azaz 1 alkalomra. Úgy gondoltam, némi testmozgás és reform a konyhaművészetemre is ráférne.

A testmozgás szinten az elhatározásig jutottam, kő kemény fogadalmakat tettem, saját lelkemre csomóztam, hogy taposógépezni fogok, futni, tornázni, szóval ilyesmiket. Holnaptól… Holnap pedig tökre komolyan mindig megfogadom, hogy holnaputántól…

Viszont! Én balga elkezdtem egészséges oldalakat kutatni a neten, hátha ragad rám valami az álmosságon kívül. Arra kellett rájönnöm, hogy lehet így is, úgy is jól csinálni a dolgokat, ám nem vagyok benne biztos, hogy a családom is indiánszökellésekbe kezdene, ha totálisan átreformálnám a konyhánkat. Gondolok itt arra, hogy a finomlisztet kihajintva hajdinára, teljes kiőrlésűre avagy rozslisztre cserélném. Sült krumpli helyett brokkolis-répás burgonyapürét kínálnék (vaj és tej mentesen, kizárólag natúr joghurttal bélelve) vagy éppen vegyes párolt zöldséget. Sajt helyett joghurttal borítanám le a tésztákat és ha már itt tartunk, tészta helyett inkább zöldségre lenne lottyintva az a bizonyos joghurt. Sima rizs helyett pedig barna rizzsel lepném meg őket. 

Semmi baj ezekkel az egészséges dolgokkal, finomak, üdítőek és alig-alig kapálózna ellene bármely családtagom is… ha lenne mellé sült krumpli, bő olajban rántott csirek, tartár mártás, némi pirított szalonka (csak az íze kedvéért), hurka-kolbász, valamint ezek után desszertként valami „bő zsírban sült és csokiban tocsogó kaja” – hogy Shrekből a Jó Tündér Keresztanyát idézzem…

Lenmag, kelbimbó, tofu, kardhal, édes burgonya, yam gyökér (he???), lenmag olaj, szója, csírák dögivel, szárzeller, csicseri borsó, mángold (amire sokáig azt hittem, valamiféle háztartási eszköz), paszternák, árpagyöngy, kuszkusz, zöldség hegyek, hal hegyek és máris kész a tökéletes diéta, na meg futóverseny a legközelebbi elérhető mellékhelyiség irányába. Kukába a spájzban tárolt tésztákkal, konzervekkel, lekvárokkal, liszttel, cukorral, sóval és miegymással. Duplán kukába a kis lélekbátorító csokikkal, pudingokkal, gumicukrokkal (eredetileg a gyerkőcöké, de ha én nem ehetek belőle, inkább kukába vele…). Felejtsd el az alkoholt, a legjobb, ha életed végéig lemondasz róla. Az édességet viszont helyettesítheted, méghozzá úgy, hogy valami ehetetlen cuccokból, kornflakesből, mézzel édesítve összegyurmázott, se íze-se bűze sütikét tömködsz magadba, ám azt sem korlátlanul, csakis módjával.

Mivel dohányozni már évek óta nem dohányzom, így valószínűleg marha sokáig fogok élni, pláne, ha a fenti újításokat is mind-mind megfogadom, bár suttogva feltenném a kérdést, hogy MINEK???

Mivel a leggyorsabb és legegyszerűbb örömszerzés a testnek (és valljuk be, sokszor a léleknek…) az evés gyönyörűsége, ha már ezt is megvonom magamtól, könyörgöm, mi marad?! A szépen karcsúra fogyasztott test, olyan szomorú lélekkel belül, hogy minden hosszabb kötél láttán tuti biztos ne a teregetés jusson eszembe először…

Nnna. A’sszem meggyőztem magam arról, hogy hazamenjek és nutellás palacsintába fojtsam bánatomat. Vagy örömömet. Majd holnap letornázom...