„Kutya tár, kutya tár kutya fülű Aladár”

Eljött az idő, hogy úgy érezzük, szép, szép, az öt tagú család, ám mégis kevesen vagyunk.

Nem, nem lesz negyedik gyermek, erre bárki mérget vehet, egy ideje maximum a béranyaság gondolata tekereg a fejemben. Viszont nagyon kutyátlan a ház. Kell, hogy legyen aki ugassa a betolakodókat, legyen Mishának haverja, aki mellesleg távol tartja az utcabeli összes többi nem túl barátságos macsekot, valamint nem utolsó sorban legyen még valaki, akit lehet dédelgetni, szeretgetni és valaki, akit megint csak én fogok tanítgatni és nevelni. Ez mostanra érett meg bennünk.

Persze szívem szerint már nyakamba is vettem volna az összes kutya menhelyeket, hogy onnan válasszak egy szerencsés ebet. Ám három gyerek mellé igen nagy rizikó lenne olyan kutyit hozni, aki nem 100%-ban megbízható, márpedig bármennyire is szánom szegény hontalan kutyusokat, hiába nézne rám bármelyik is Csizmáskandúrnyi szívbemarkoló szemekkel, lehet, hogy az ük-ük-üknagyapja valami véreb volt és ez az ösztön éppen egy grillpartin vesz rajta erőt és szedi miszlikre a család apraját-nagyját, hogy este tuti a Fókuszba kerüljünk. Leinformálható házikedvenc kell.

Hetek óta molyolja életem virágszirma az internetet, hogy rátaláljon az ideális négylábúra. Mondanom sem kell, hogy így minden nap más és más ötlettel áll elő, egyre újabb és újabb kutyafajtákba lesz belezúgva, melyekről képes teljes estés kiselőadásokkal készülni és nem rest elő is adni őket. Képtelen vagyok követni az észjárását és hát naná, hogy fenntartásokkal közeledem a témához, mert a kutya nem egy alkatrész, amit gariba visszacserélnek, ha mégsem felelne meg. Nem vagyok hajlandó elhamarkodottan dönteni, viszont igenis elvárásaim vannak. Úgy, mint apának is. Bár ezen elvárások nem mindig fedik egymást, mondhatnám, a legkevésbé sem.

Apa amondó, legyen közepes testű és ne rövidszőrű, mivel kerti kutyának szánjuk, „megfagy a kanyarban”, ha nincs megfelelő szőrtömeggel felöltöztetve.

Én viszont valami ősi ösztöntől vezérelve pl. tartózkodom azon fajtáktól, melyeknek akkora a fejükön a séró, hogy nem látszik ki a szemük sem (gyerekkori beidegződés, már a Jamie és a csodalámpában is rühelltem azt az ostoba dögöt, melynek csak a nyelve lógott ki a fejszőrzetből, mint egy méretes virsli). Ergo ki van csukva pl. az óangol juhász kutya, bármennyire is gyermekbarát, megbízható és bohóc. Sajnos meggyőzhetetlen vagyok.

Apának néha a maradék esze is elmegy és olyan kutyafajták felé tendál, melyeket még hírből sem ismerünk, nevét még sosem hallottuk, úgyis mint Bivalybasznádi angol-francia-ausztrál-belga-kínai ilyen-olyan juhász kutya, viszont rettentő jó kábítószer és/vagy robbanószer kereső kutyák, hegyi-vízi mentők, amire feltehetően óriási szükségünk lesz még a közeljövőben. Lelki szemeim előtt lebeg a nap, amint gyermekeim duzzogva állnak karba font kézzel a kerti kismedence partján, mert a házőrzőnk állandóan „kimenti” őket a frissítő habokból. Ne adj Isten kommandós cuccban, feketére cipőpasztázott pofával teper le minden hozzánk érkező vendéget és biztos ami biztos alapon tépi cafrangosra a Juli néni ridiküljét, hátha nagy adag LSD-t, TNT-t rejteget benne.

Sűrűn előfordul, hogy drágám azzal a sztorival állít haza, hogy a Józsiék szembeszomszédjának a velyének a nagyanyjánál a múlt héten születtek x fajta kutyusok, nézzem már meg most azonnal a neten, hogy mennyire édesek a kölyökkutyák ennél a fajtánál (mondjon valaki olyan kölyökkutyát, ami nem édes…!). Igaz, hogy nagyobb korában akkora lesz, hogy a kertben megfordulni sem tud majd, nemhogy éldegélni, viszont utálja a gyerekeket, borsónyi agyával nemhogy szót nem fogad, de csökönyös, makacs és akaratos, ellenben ha macska közelít felé, iziben elfogja a vadászösztöne és habzó szájjal veti rá magát seperc alatt, hogy kivetkőztesse a miákolót a bundájából. Ezektől eltekintve ideális nagycsaládi eb…

Lassan közelítenek egymás felé az álláspontok, ám még igen sok tárgyalnivaló akad köztünk. Eddig odáig jutottunk, hogy egy kis-közepes-nagy termetű, rövid-hosszú szőrű, okos, játékos, birka kutyára lenne szükség. De lehet, hogy kecskét veszünk inkább. Az még a füvet is lenyírja helyettünk…