Nem akarok én szidni senkit. Nem tisztem mások munkáját, munkarendjét kritizálni. Valamint előtérbe helyezném, hogy fejet hajtok mindennemű olyatén meló előtt, amit én magam nem tudnék vagy nem akarnék elvégezni és vannak olyan okos, ügyes, tehetséges, rátermett, bátor vagy éppen elvetemült emberek, akik helyettem és nekem elvégzik azt. Ilyen pl. a mentősök, orvosok, tűzoltók, rendőrök, tanárok, kukások (a teljesség igénye nélkül) munkája.
Hogy miért született a fenti monológ, nagyon egyszerű: csimotáim a mamánál voltak hétvégén elszállásolva. Vasárnap, midőn kocsikáztunk hazafelé Rózsavölgyből Gyál felé, szokatlan jelenséget tapasztaltunk. Fontos momentum, hogy az idő bár borús volt, meglehetősen száraz, bár szürke és felhős, ám csapadéknak se hírét, se hamvát nem láttuk, nyomokban sem, eltekintve a már rég lehullott, szürkére-feketére mocskolódott, út menti, olvadozó hókupacoktól.
Szóval nyargalásztunk hazafelé, s míg az Egér út végéhez értünk, 4, azaz négy darab hókotró jött velünk szembe. Jómagam nem is biztos, hogy felfigyeltem volna rájuk, ám a fiacskám, igazi férfiember lévén igencsak ki van élezve a nagyobb járgányok sikítással történő észrevételezésére (természetesen frászt hozván családunk összes többi tagjára), majd az „Úúúúúúúúúúúúúúúúúúú!” felkiáltással való nyugtázására.
A 4. hókotrós alkalmatosság elhagyása után kezdtünk furán kacsingatni egymásra életem értelmével, magyarázatot keresve arra a nem mindennapi, mi több, megmagyarázhatatlan dologra, hogy vajon hová és miért száguld eme sok munkagép most, mikor az utak gyönyörűségesen tiszták és szárazak. Az a szintén nem elhanyagolható kérdés is szöget ütött paraszti agyunkban, hogy vajon akkor hol vannak fent nevezett alkalmatosságok, midőn a tél, mint olyan, ádáz és szemtelen módon ontja magából a csapadékot: havat, havas esőt, ónos dögvészt, nyálkát, dzsuvát ésatöbbit??? Mer’ tuti bizton állíthatom, hogy a Közútkezelő minden tél elején bejelenti az összes médián keresztül trombitálva a nagyérdeműnek, hogyaszongya: „Idén felkészültünk a télre!”. Naná, a télre talán, de a HÓRA tuti nem, mert amint szállingózni kezd Holleanyó aranya, abban a szempillantásban megáll a közlekedés, bénul a forgalom, anyáz úgy autós, mint BKV-ra váró gyalogos. Aztán jön a szépítés másnap a szintén mindenre nyitott híradásokból, hogy bár az összes nyócmillió hókotró táljes gőzzel üzemelt éjjel-nappal, sőt, azon túl is, előfordult némi fennakadás itt és ott, ám amint csendesedett a havazás, a gépkocsik letaposták maguknak az utakat, a helyzet magaslatára állt mindennemű hóeltakarítás. Nakösszépen.
Persze még nincs vége a sztorinak, hisz a Lágymányosi hídig (bocs, az már Rákóczi híd vagy mi a szösz, kicsit le vagyok maradva, mint anno tesi órán az 5000 méteres terepfutásnál…) még 2 hókotró dzsalt el velünk szembe. Gyermekeim ekkora már az eksztázisos állapotot ütötték meg hátul, direkte kistányér szemekkel sasolva az utat, ki látja meg a következőt? Nem kellett sokáig várnunk, mikor újabb, majd újabb járgány döcögött velünk szembe. Ekkor már visítottunk a röhögéstől és könnyünket törölgetve azon kezdtünk versenyezni, melyikünk tudja a legfrappánsabb okokat kitalálni erre a nagy össznépi banzájra.
Férjem elég silány ötlettel állt elő, mármint hogy elősóznak az urak, felkészülve az eljövendő zimankóra, jégre, hóra. Az oldalam is belefájdult a nevetésbe. Felkészülnek. Előre… Pfffff.
Szerintem is nagyon egyszerű okok miatt a sietség: Józsinak megszületett az ötödik fia és hirtelenjében megünneplik a kollégákkal egy kis szedett-vedett kolbászos, szalonnás, zsírosdeszkás, hagymás, pálinkás partin.
Vagy – hogy ne bántsam őket nagyon: továbbképzést tartanak hókotrásból-sózásból.
Vagy gyakorlatoznak.
Vagy! A hegyen már havazik erősen, odarendelték az összes elérhető állományt.
Vagy, mivel kb. percenként jött velünk szembe egy-egy, szintidőt akarnak javítani, ezért, mint a Dakar-ralin, stopperrel, bizonyos időközönként startoltatták a narancssárga versenyzőket.
Számtalan hasonlóan szép gondolat közepette értünk haza. Azóta sem kaptunk választ nyitott kérdéseinkre, ám mindazonáltal egy igen szép és vidám vasárnap délutánt okoztak a váratlanul felbukkanó gépezetek látványával.
Arra viszont nagy összegű fogadásokat mernék kötni, hogy havazás esetén nemhogy fele ennyit, de szám szerint egyet sem látnánk. Talán árt a hókotró kasznijának az a sok hó…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése