Mágia…

 

Kedd, 11:20 perc, TV2, élő adás:

 

Hárman ülnek egy stúdióban, a képernyő alján a BLOKKOLDÁS ÉS PÉNZENERGIA felirat olvasható. Műsorvezető hölgyünk egy szőke cicababa, Isten áldotta jó beszélőkével hadarva az előre betanult, már-már zsolozsmává vált szöveget. Levegőt sem vesz a mondatok között, maximum a fülén. Darálja-darálja, hogy miért kéne most a telefon után nyúlnunk nekünk, puritán halandóknak, kiknek minden vágya, hogy elárasszon a pénz. „Önnek itt kell lennie élő, egyenes adásban!” szólít fel századszor is, pedig még „csak” kb. ötödik perce fagyott le a kezem a távirányítón. Már-már hiszek neki…

Mellette egy másik karosszékben egy középkorú férfiú, kissé hosszú, de már kopaszodó hajjal, öntelt, visszataszító mosollyal a képén. Kicsit úgy fest vékony alkata a szürke öltönyében, fekete ingében, mint egy soha meg nem értett, elcseszett bűvész. Minden ujján öklömnyi fuksz, ebből jut bőven a csuklójára és a nyakára is.

Balján egy vörös, szexi démon, kissé ló fejjel és zavarba ejtően sűrű pislogással, arcára fagyott mű mosollyal, szőkéket meghazudtolóan buta arckifejezéssel, ellensúlyozandó teleaggatva ékszerrel.

Előttük asztal, azon két égő gyertya figyuszkál.

A képernyő két alsó sarkában további hölgyek és urak képei váltják egymást, akiket szintén elérhetünk telefonon, ha égetően rontás levételre vágyunk, angyali üdvözletre áhítozunk, esetleg csak húznánk virtuálisan egy tarot kártyát.

Szőke ciklonunkba beléfojtja a szót a váratlanul megcsörrenő telefon hangja, kisebb szívroham a képernyőn innen és túl. Telefonálónk, az éterzajban küzdő Béla, elég, ha a nevét megmondja. Szőke műsorvezetőnk megértően bólogat, mikor Béla kimondja a nevét, eközben valami bigyót oszt a másik két kollégának. Azok a bigyókat a gyertya lángjába dobják, bigyó némit szisszen, szikráz, majd semmivé válik. Kis hókuszpókusz a láng fölött, tényleg csak pár mozdulatnyi, majd önelégült bűvészünk szemét lehunyva, izzasztóan koncentrálva hátradől, bal kezével a vörös maca kacsójáért nyúl, jobb kezével pedig a képernyő felé tolja az energiákat. Eközben vörös cicánk mintha tükörképe lenne, másolja minden mozdulatát szemfényvesztőnknek, csak kissé visszafogottabb átéléssel.

És kibírják röhögés nélkül. Oscar díjat nekik!

Nem találok szavakat! 2012-t írunk, de mintha visszaballagtam volna az időben, a sötét középkorban érzem magam: mágia az egész világ.

Ezt van aki elhiszi??????????????????????????????????????????????????????????????????

Kidobom a tévémet…