Embertípusok - tipikus emberek

 

 

Több embertípus létezik, félretéve a pszichológiát, a saját szemszögemből. A lista természetesen korántsem teljes, csak néhány figyelemreméltó fajta:

-          Van a búvalbélelt: olyan ember, aki alapvetően sosem mosolyog. Inkább vágná le a saját kezét egy lombfűrésszel vagy dobna bekapcsolt hajszárítót a kád vízbe, melyben maga is benne csücsül, csak mosolyognia ne kelljen. Rezzenéstelen arcukon, mimikátlan vonásaikon túl fel-felsejlik a nagyon mélyről jövő világfájdalom és embergyűlölet. Szakmájukat tekintve általában fogorvosi avagy urológusi asszisztensként, temetkezési vállalkozóként találhatunk rájuk, ám sűrűn előfordulnak szimpla ruhabolti eladóként is.

-          Van a humor-Herold, akinek szent meggyőződése, hogy egy Hofi lappang benne (bár közönsége sosem táplálta benne ezt a tévhitet). Idegesítő módon vihog a saját félresikerált poénjain és vele eltölteni 10 percet, az maga az örökkévalóság. Sosem fogy ki a faviccekből, bár általában rosszul mondja el őket és egy idő után önmagát ismételgeti, mint egy beragadt régi lemez.

-          Háziasszony (a vadabbik fajtából): Kb. 150-160 kilós példányok is fellelhetők belőlük. Általában gyorsbüfék, cukrászdák vagy bevásárló központok környékén fordulnak elő leggyakrabban. Felismerni őket állati egyszerű, hisz állandóan zsíros, elhanyagolt hajuk csimbókokban lóg. Sokszor a kimenős rucijuk is otthonkából áll, csak olyankor azt veszik fel, amin kevesebb cupákos folt éktelenkedik. Sokszor pörölnek hangosan pénztárosokkal, polcpakolókkal, kezükben a legújabb reklám újságot lobogtatva, s az abban hirdetett áruk hollétét illetve árát firtatva. Nehéz embertípus, eladók réme, igazi sárkány. Férjét általában rabszolgasorban tartja, esetleg már meg is ette.

-          Biztonsági őr-úr: Legyen az pénzintézet, okmányiroda, önkormányzat, vagy egy szimpla nagybevásárlás, minden helyen fellelhetjük. Ismertető jele: rettentően ráér, zselésre unta magát, bármi érdekli és mindig kötelességének teljes tudatában áll szolgálatunkra, elirányít a polcok között, sorszámot húz helyettünk, kaput nyit. Segítőkész modora senkit ne tévesszen meg, eme álarc mögött sunyi és ugrásra kész, ádáz vadállat lapul, aki azonnal ugrik, ha a belső zsebünk felé nyúlnánk egy óvatlan pillanatban, majd Csáknoriszos körbepörgő-rúgásával leterít minket a kövezett padlóra és kezünket hátracsavarva, némi tapogatózás után krákogva fedezi fel, hogy a belső zsebünk sem fegyvert, sem fegyvernek látszó tárgyat nem rejt, csupán egy ártatlan másfeles szemüveget tokostul…