Ho-ho-ho! - Vagy inkább HŐ!

 

Szokásomhoz híven a postaládánkba (még megvan!) bedobált reklámújságokat lapozgattam, nagy sóhajjal hátradőlve, miszerint: „Megnézzük, most mit NEM veszünk.”.

Az ünnepek közeledtével egyre jobban kristályosodik előttem, hogy vásárlók és eladók gyógyszere nagyjából mindig ugyanakkor gurul el jó messzire. November derekán már szinte bármi fellelhető a boltokban, amire hóttttt semmi szüksége az embernek, de karácsonyos, Télapós, angyalkás, fenyőfás, rénszarvasos, tehát KELL! Ergo bármit, amit ünnepibe öltöztetnek a jó kereskedők, azt el lehet adni, legyen az akármekkora nagy marhaság.

Ma azon akadtam ki, mikor az egyik lapban felfedeztem egy tulipiros, Télapó mintás férfi alsónadrágot a fecskébbik fajtából. Megképlett ködbe burkolódzó szemeim előtt, amint drága jó szívem csücske áll a hálószobánk ajtajában, szexin az ajtófélfához simulva, huncut mosollyal a szája sarkában, sokat sejtetően emelgetve az egyik szemöldökét, mindösszesen a fent emlegetett jujjpiros alsóneműben pompázva. Azt hiszem, törölhetnénk az aznap esti bujálkodást, mert jobb esetben is rohamkocsit kéne hívni hozzám, nehogy megszakadjak a vihogástól.

Persze amint közeleg a karácsony, bevásárolni a gyerekekkel már szinte lehetetlen. Egyedül is felér egy túlélő kalanddal, kerülgetni a sok akciós holmi között vájkáló népeket, akik úgy özönlik el a multikat, mintha minimum a 3. világháború közelegne éhínséggel. De kölkökkel együtt…! Pfff…

Kezdjük ott, hogy már a bejáratnál tele van minden a Télapós csokikkal, csomagocskákkal. A gyerek nem hülye, tehát kérdez: „Anya, az hogy lehet, hogy a Télapó hozza az ajándékot itt meg meg lehet venni???”. Persze anya sem hülye, szépen elmagyarázza, hogy a Télapó is itt veszi a cuccost, csak biztos éjszaka, hogy ne találkozzunk vele. Ha tovább érdeklődne a kiskorú, hát befogjuk a száját egy kiflivel, ha ez sem használ, marad az „Aki kiváncsi, hamar nem hoz neki ajándékot a Mikulás!”.

A hangszórókból egyre ádázabbul szól a lásztkrisztmösz – vagy csak az én füleim reagálnak egyre érzékenyebben a karácsonyi nótákra.

Amikkel önmagukban nem lenne semmi baj, mondjuk otthon, egy gőzölgő forró csokival a kézben, pihe-puha takarók és párnák társaságában hallgatni, miközben a kivilágított fenyőfán sorakozó, fényben úszó díszekben gyönyörködik az ember egy meghittebb pillanatában.

A baj ott kezdődik, hogy a karácsonyi hangulathoz nem sokban járul hozzá, ha az emberek egymást eltiporva, oldalba könyökölve, ordenáré stílusban utasítva félre a másikat igyekeznek hozzájutni az utolsó leárazott rénszarvasos kesztyűhöz - aminek már csak a fele van meg. Ekkor kicsit már fals az a karácsonyi idill, amiben a dalocskák emelnék a hangulatot.

Persze az áruházi dömpingeket mi sem bizonyítja jobban, mint az, mikor életem értelmével már együtt laktunk, de gyerekek még nem voltak, meglepett egy hatalmas csoki Mikulással. November 6-án… Mikor letörölgettem a vihogás által összekönnyezett arcomat és próbáltam visszatérni hangommal a normális síkra a vinnyogásból, még ő sértődött meg a viselkedésemen. Krákogva a fel-felbuggyanó röhögéstől elújságoltam neki, hogy a jelek szerint annyira jó gyerek voltam, hogy a Télapó egy hónappal előbb jött el hozzánk. A rököny az arcán festményre illett volna. Vállát vonogatva közölte, hogy a Metróban már árulják a csoki figurákat, totál abban a tévhitben volt, hogy novemberben jön a nagyszakállú.

Minden évben eldöntöm, idén NEM hagyom, hogy bedaráljon ez a semmihez nem hasonlítható felvásárlási mánia. Hol jobban sikerül, hol rosszabbul, de azért küzdök ám, mint bálna az akváriumban. Néha persze engem is elkap a gépszíj egy-egy szebb ünnepi szalvéta vagy csomagoló papír láttán. Így lehet az, hogy az egyik szekrényünket kinyitván dőlnek kifelé a hóemberes, csillagos, fenyőfás csomagoló anyagok. Bogi tavaly sandán nézett rám, amint igyekeztem fütyörészve visszatoloncolni a lábunk elé hullámzó, árulkodó papírokat, szalagokat, majd fene durcásan meggyanúsított: „Aha! Szóval Te vagy a Jézuska!”. Eltartott vagy fél napig, míg – szinte sértődötten elutasítva -, igyekeztem meggyőzni ennek ellenkezőjéről.