Apa a színházban (erkély, első
sor, próbálja a lábait behajtogatni a korlát és a szék közé): „Kicsit szűk a
hely, de legalább lehet szotyizni.”
Bogi: A Mishának olyan szép
lombos farka van!
Én: Mit kértek vacsorára?
Enikő: Kenőmájkrémes kenyeret!
Bence köhög. Apa az orra alatt
dörmögi: „Remélem nem valami trópusi betegséget szedett össze az állatkertben.”
Ki mondta, hogy a fiúk nem viselkedhetnek
szőkén?? Séta közben egy kerítés mögött hatalmas kutyát pillantottam meg. „Hű,
gyerekek! Nézzétek, mekkora kutyus!” – mondtam. Mire fiam az ég felé emelte a
tekintetét, néhány másodpercig nézte a lassan mozgó bárányfelhőket, majd sírós
hangon közölte: „Anya, én nem látom!!!”.
Egy délutáni alvás után mondtam:
„Melegítek teát.”
Bogi: „Hova?”.
Öltözködünk az előszobában, már
cipő és kabát a kölkökön, mikor Bencus a homlokára csap: „A dínóm!” – kiáltja. "Hová
tetted? Idehozom.” –biztosítottam azonnal. Mire nyelvével csettintett egyet és
rosszallóan csóválva a fejét (mint egy abnormálishoz) intézte hozzám a szavait:
„Anya! A sütőbe!”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése