Szuperkönnyű cicifix

 

Mostanában igyekszem odafigyelni arra, hogy némi mozgást is vigyek az életembe. Na nem viszem túlzásba, a futáshoz vagy túl hideg vagy túl meleg van és a konditerembe szóló bérletet sem váltottam még meg, de ami késik, az jön.

Ellenben előrángattam és leporoltam hálószobám fogassá aljasodott látványosságát, nevezetesen a taposógépet. Igaz, a kijelzőjét Bencuskám egyetlen mozdulattal küldte az örök taposó aknák mezejére, de annyi baj legyen, legalább nem idegesítem magam az elégetni kívánt kalóriák matekolásával.

Amíg a taposó malmon izzadok, szokásomtól eltérően tv-csatornákat böngészek, csak hogy könnyebben teljen az idő. Előfordult nem egyszer, hogy találtam valami nézhető dolgot, felpattantam a mókuskerékre és tapostam ezerrel. Aztán a műsornak vége lett, de a távirányítót túl messzire helyeztem a géptől és nem akarván leszállni, hagytam, hadd zúduljon rám a sok szenny, a reklám és ami rosszabb: vásárlási műsorablak….

Sokáig azt hittem, rosszul olvasok, ám nem, valódi betűk hirdették, hogy mostan nekem eladásra kínálnak valamit a delejízión keresztül. Rökönyömben taposni is majd’ elfelejtettem, sőt, ha jobban belegondolok, a taposógépről való lefordulás is megkörnyékezett pár pillanatig.

Néztem a képernyőt és már nem csak azért gyötört a légszomj, mert nagy volt az iram, egyszerűen nem hittem a szememnek: melltartót kell vennem, hisz ilyenem még nincs. Ezt mondják. Sokszor. Nekem! Ez a legtutibb, kétség sem férhet hozzá.

A tv-ben két hölgy, egy negyvenen túli szőke, töltött galamb démon 140-es mellbőséggel és egy kissé fiatalabb, barna Barbie babára emlékeztető, állkapocs recsegtető mosollyal az arcukon. Elém vezettek több nőt, kis és nagymellűeket egyaránt, időseket, fiatalokat karöltve, akik fogpaszta vigyorral a képükön, kistányérnyira nyílt szemekkel buzgón bólogatva nyilatkozták egyöntetűen, hogy mostantól élni sem tudnak nevezett fehérnemű nélkül.

Láttam elborzasztó képeket arról, hogy előtte milyen kacagtatóan festettek a gyönyörű hölgyek ruháikban, ahol a régi, ósdi és elavult melltartó miatt hurkák és ráncok éktelenítették amúgy kifogástalan öltözetüket. Kiborítóan hatott rám, hogy miért is nem előbb fedeztem fel ezt a hirdetést, hisz akkor minden bizonnyal megszűnt volna az eddigi összes bánatom, mert már rég hordhatnám a csodacicifixet. E ruhadarab hordása nyílván megszűntetni még a raccsolást, korrigálja a kancsalságot, sőt, tán még a bicegést is orvosolja. Tuti!

Számtalan hölgy bizonygatta, mennyire megváltozott az élete, mióta melltartót váltott. A képernyőre perdült egy szőke csinibaba, olyan méretekkel megáldva, hogy az én állam is a földre koppant. Az arca szomorú volt, az okok pedig abszolút láthatóak: kb. 5 számmal kisebb melltartóba préselte a jól megtermett „tehetségét”, s így alul-felül-oldalt bugyogott kifelé a cucc, abszolút szemérmetlenül. Aztán persze ráadtak egy tuti göncöt és ő átszellemült angyali mosolyra váltott a búval-béleltről.

Műsorvezető hölgyeim még mindig bizonyítani akartak, ezért hát hoztak egy olyan lapos csajt, aki szerintem fiúnak készült eredetileg, csak menet közben meggondolhatta magát,  őt kellően felturbózta a baró fehérnemű. Valamint egy köldökig érő cicis fekete hajú csajt, aki nyugodtan talicskával is betolhatta volna bájait, esküszöm a Hamis a baba Bögyös Macája ugrott be láttán, még a blugy-blugy-ot is hallottam, mikor lépett, na őt szintén megszabadították addigi összes bajától: lógástól, pántok okozta vágásoktól.

Nem volt még vége! Hogy meggyőzőbbek legyenek, hölgyeim gázzal töltött lufikkal bizonyították tovább, hogy az általuk kínált portéka mindenek felett áll… illetve lebeg. Mert hogy a lufik madzagjára rákötöztek először egy hétköznapi fehérneműt, mely azonnal a padlón kötött ki, a műsorvezető hölgyek nemtetsző fejcsóválásai közepette. Ám a reklámozott ruhanemű úgy szállt a plafon felé a csatlakoztatás után, hogy szívem szerint tapsviharban törtem volna ki, s egymagam hullámoztam volna a képernyő előtt elragadtatásomban. De nem bírtam tovább, a röhögéstől sírva fakadtam és hasamat fogva gurultam le a taposógépről.

Hölgyeim! Valljatok színt: Ti is régóta dédelgetitek már azt az álmot, mikor hiperkönnyű melltartóitokat eregethetitek a csillár mellé! Telefonra fel!