2012. október 15., hétfő

Őzgerinces recept – őz nélkül


 

Egy hétvégi vendégvárós receptemet osztom meg veletek, amivel még sosem sültem fel. Garantált sikert aratott mindenkinél, bár hogy őszinte legyek, vegáknál még nem próbálkoztam vele… Szerintem nincs is vegetáriánus ismerősöm. De ha lenne sem ezzel kínálnám, hisz hús van benne. Na jó, ez kicsit úgy hangzott, mint hogy „Én nem szeretem az uborkát, és örülök neki, hogy nem szeretem, mert ha szeretném, akkor megenném, pedig utálom…”. Na mindegy, kicsit elkalandoztam.

Szóval nemrégiben vendégeket vártam, s a menü összeállítása úgy nézett ki, sült csirkecomb, tepsis burgonya, saláta. Töprengtem egy darabig, míg úgy döntöttem, a variálhatóság kedvéért és hogy legyen alternatíva felajánlás, megcsinálom Szabókától régebben kapott recept alapján az őzgerinces csirkemellet is.

Apával meg is osztottam ilyetén terveimet. Először is: amnéziás, tehát már meg sem lepődtem, hogy halvány lila dunsztja sem volt, miféle őzgerinces dologról hablatyolok neki. Valószínűleg a pasi agyával az őzgerincesből neki egyből egy őz képlett meg, olyan kaját meg azért viszonylag ritkán produkálok itthon, ergo nem nagyon tudta hová tenni a dolgot.

Mikor felvázoltam, hogy nem, nem kell előtte vadászni menni, és hogy mi van benne pontosan (őz helyett cíke!), hogyan néz ki, elhúzta a száját és azt morogta: „Az baromi száraz lesz…”. Ekkor rajtam volt a sor a grimaszoláson, mert idáig minden alkalommal ezt reagálta és még SOSEM! volt száraz. Mindegy, ezen tovább lendülve ezredszer is megfogadtam, hogy nem egyeztetek vele – csak utólag!

Ezt alátámasztandó, a vendégség elégedettnek látszott az eléjük tálalt cuccal, olyannyira, hogy azonnal a receptet követelték rajtam J Persze megírhatnám két sorban is – bár még sosem sikerült! Nálam a legegyszerűbb recept is kb. 2 oldalnyira sikerál. Cenzúrázva J

Most azért igyekszem rövidre fogni. Tehát:
 

Őzgerinces recept

 
Hozzávalók:

·         30 dkg csirkemell

·         3 tojás

·         30 dkg füstölt sajt (én fele-fele mennyiséget használok, mert apa szerint a füstölt sajt íze nagyon intenzív :P  Tehát teszek bele 15 dkg Trappistát és 15 dkg füstöltet)

·         3 kanál tejföl (igaz, én sosem tartom magam ehhez, inkább csak úgy szemre, amennyit felvesz. Nem baj, ha több, inkább, minthogy száraz legyen, fene a finnyás fogyasztóit… :P )

·         3 kanál liszt

·         1 cs. bacon szalonna

·         kb. 10 dkg juhtúró (el is hagyható, ha valaki nem szereti, bár eszementül meg tudja bolondítani az egészet, szerintem ez a legjobb benne)

·         lehet még petrezselymet aprítani bele

A csirkemellet apróra kell vágni. A sajtot lereszelni, majd az összes hozzávalót szépen összekutyeválni egy tálban. A recept sót nem ír (hisz ez is, az is sós benne), azért én úgy szívből meg szoktam sózni, de csak módjával! Aztán 20 percig állni hagyjuk.

Az őzgerinces formát szépen, akkurátusan kibéleljük a bacon szalonnával, majd az egész tölteléket beleöntjük. A szalonna végeit ráhajtjuk és a tetejére további bacon szalonnákat teszünk.

Előmelegített sütőben sütjük (állítólag 200 fokon, bár ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, az én sütőm ezen a hasát fogná röhögtében), míg a szalonna meg nem pirul.

Köretként burgonya püré, rizs, barack befőtt, aszalt szilva… egyszóval elég sok dolog megy hozzá.

Borzasztóan egyszerű, gyorsan elkészíthető, és szerintem nem nagyon lehet elrontani.

Azért elárulom, ha valaki a külcsínyre is ad, ügyesen ki lehet borítani egy lapos tálba úgy, hogy a feneke kerüljön felülre, így garantáltan jól is fog mutatni! Nekem ezt a részét sikerült elszőkéznem, mert még az őzgerinces formában szeleteltem fel… Naná, hogy atomjaira hullott! Vagyis a vacsoracsatát biztosan nem nyertem volna meg maximális pontszámmal, bár így utólag millió köszönet, hogy nem pontoztatok LE! Drága barátaim! Az már csak Hal a tortán, hogy nem is vacsi, hanem ebéd volt, bár annak viszonylag késői, de ez kizárólag a sütőnek köszönhető, nem anciságomnak J

Tálalás és kóstolás után ajánlott bezsebelni az elismerő hümmögéseket, hámmogásokat (úgyis mindenki szája tele lesz az étellel). Aztán lehet a receptet megosztani. A siker sosem marad el. Ja, és életem drágasága is bevallotta utólag, több tanú füle hallatára: „El kell ismernem, tényleg nem volt száraz.”.

Jó étvágyat hozzá!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése