Családi szösszenetek

A játszótéren voltunk a gyerekekkel. Gyönyörű őszi szombat délután volt. Mikor a nap lemenni készült, szóltam a srácoknak, hogy nemsokára indulunk haza, mert kezd hideg lenni. Mire apa a bajsza alatt: „Úgy bizony. Aztán még fel kéne vágnom egy teve gyomrát, hogy belebújjunk és abban melegedjünk.”.

 

Bence: Hol van az uzsi?

Én: Itt, a kezemben.
Bence: Jó, akkor éhes vagyok.

 

Bence: (rámutat apa egyik anyajegyére) Apa! Ez mi?

Apa: Anyajegy.
Bence: Nem is. Ez inkább apajegy.

 

Bogi: Anya! Ma láttunk az oviban egy aszalt pókot.

Én: Milyen pókot????
Bogi: Jajj, aminek olyan nagyon hosszú, vékony lábai vannak!
Én: Az kaszás pók.
Bogi: Akkor azt.

 

Egyik este a nappaliból tartottam a fürdőbe, mikor is véletlenül belerúgtam a gyerekek babaházába. Fájósan sziszegve szorítottam kezem a lábszáramra és mondtam apának, hogy túl szűken vettem a kanyart. Mire ő:

„Hát tudod, Nyuszmák, balra mindig nagy ívben!”.
Én: „Jó, de most jobbra kanyarodtam.”
Apa: „Akkor helyesen jártál el. Szerintem kérd el az építési engedélyt!”.