TV szennyvíz-csatornák

 

Az utóbbi pár hónapban radikálisan korlátozódott a tv-néző hajlamom.

Egy ideje látom, hogy a csatornák versenyt űznek abból

·         melyikük nézhetetlenebb,

·         melyik ad le egy műsoron belül több reklámot, bár úgy is fogalmazhatnék, ki szakítja meg a reklámok szórását kevesebbszer ADÁSSAL (kivéve talán a közszolgálati tv-ket, bár pl. a Forma 1-es közvetítéseket lehúzhatják a WC-n, ha engem kérdeztek…),

·         melyik csatorna ontja bővebben a szennyet magából,

·         hol lehet több orvos-beteg esetet látni, bogár a fülben élő adásban és ehhez hasonló szaftos borzongások, valamint, nehogy már lemaradjál, ugyanezen műsor reklámozása minden reklám után :P

·         sport csatornák tele pankrációval (ha valaki tudja, mesélje el nekem, hogy abban miajóbüdösanyja a jó???)

·         melyik híradó borzasztóbb és botrányosabb a másiknál (a 7. emeletről lezuhanó gyermekről szóló tudósításunkat azonnal láthatják a tőzsdehírek után… broáf!!!).

·         hol lehet több telefonos jóslás-gyógyítás-rontáslevétellel költeni a pénzünket. Bár őszintén: szerintem a tv-nézést is IQ-hoz kéne kötni, aki betelefonál ilyen műsorokba, attól megvonnám, tutira.

·         és akkor a telefonos játékokról még nem is beszéltünk, de hogy őszinte legyek, ezen tapasztalataim úgy 5 évesek lehetnek, így nem tudom, működnek-e még a táblán egy szó, 5 betű, az eleje h, a vége lye, mi lehet az??? Bájos, pirosra rúzsozott műsorvezető hölgyemény igéző hangján mondogatja, kántálja: Mi lehet??? MI LEHET??? Aki telefonál, nyer 10e Ft-ot! (Zene. Nem kicsit idegesítő, mint a másodperc mutató hangjára hasonlító ütem, idegborzoló…) Mi lehet?? Mi lehet?? Gondolkodjunk! Még mindig nincs telefonáló! Most kapom a hírt, a nyeremény már 20e Ft (Zene. Valami hipnotizálja az embert és nem mozdul a keze a távkapcsolón… talán hallani akarja a megfejtő hangját vagy már-már a telefonért nyúlok magam is: nem igaz, hogy ennyire sok HÜLYE nézi a tv-t, hogy senki nem tudja, csak ÉN…!) SZÁNALMAS!!!

Arról már nem is beszélve, ha a gyerekek is mellettem vannak, rájuk milyen hatással lennének a fentiek. Szerencsére ez csak fikció, nincs kipróbálva és nem is szándékozom a jövőben sem.

Így gyakorlatilag maradnak a mesék, bár néha ott is kell szünetet tartani, mert a kölkök is igénylik a csendet. Azt vettem észre, bármennyire is igyekszem úgy választani meg a meséket, hogy lehetőleg erőszak és gonosz mentesek legyenek, egy idő után mind megvadulnak és vagy egymásnak esnek vagy összebalhéznak egy fűszálon. Bencuskám az egyetlen „függő” ilyen értelemben, a lányok még el-elbabázgatnak együtt, de a fiam, ha felébred, az első mondata hótt zicherség, hogy „Kapcsolj mesét, kérek szörpöt!” (már-már a kávé-cigire hajazva… J ).

Szóval nem árt, ha nem reggeltől estig bámulják agyatlan zombi módra a mesevilágot, mert egy idő után már úgy érzik, ők is tudnak repülni, mint a tündérek, varázsolni, mint a boszik és akkor még szóba sem hoztam a nyifke-nyafka nagy kedvenceimet, a Barbie-kat – hogy vágná le a kezét a fogaskerék, aki megalkotta...

Persze messzemenően a legjobb, ha az ember kiviszi a kölköket ilyenkor a napfényre, levegőre, hogy magukhoz térjenek, csúszdázzanak, futkározzanak, labdázzanak, homokozzanak és varázsolás helyett gyártsanak sársütit anyának. Már persze ha nem szakad az eső közben.

Ha a gyerekek már alszanak este, némi csatorna-szörfözés, bosszankodás, szájhuzogatás és szörnyülködés után, tízből kilencszer a TV Paprika csatornán akadunk el. Természetesen csakis abban az esetben, ha érdemleges futball közvetítésre nem találunk menet közben, illetve ha a családfő nem akar éhen halni az első nyálcsorgatós kaja megsasolása után…

Szeretem a Paprika adót, sokszor lehet ihletet meríteni a következő napi főzéshez, ellesni praktikákat, fondorlatokat a nagyoktól. Hisz egy jó pap is holtig tanul, pláne egy szőke…

Azért akadt már olyan, hogy visítva röhögtem fel, miközben az aktuális nem idehazai szakács kolléga éppen osztrigákat dobált egy zöld hínár halomra egy bambusz kütyü belsejében. Hogyaszongya, a hínárt a legegyszerűbb, legfrankóbb és legolcsóbb, ha közvetlenül a halászoktól szerezzük be a tengerparton. Így a recept itt Magyarországon nem úgy indul, hogy végy egy kg osztrigát, hanem úgy, hogy végy egy nagyobb tengert, de az sem baj, ha óceán.

Majd, mikor már szóhoz jutottam a fuldokló röhögéstől, megkérdeztem apát, ugye nem lesz baj, ha holnap nem ezt készítem vacsorára. A pillantásából ítélve nem lesz baj. Ellenben az az egy pillantás eléggé bőbeszédűen kitárgyalta, hogy rohadt gyorsan kapjam össze magam és térjek vissza a mi honunkba, ahol is minden valamire való étel úgy indul, hogy végy egy lábast, olvassz fel kockára vágott szalonnát benne, lehetőleg nem keveset, dobálj rá finomra vágott vereshagymát, de izibe’, majd szórj rá rendes mennyiségű fűszerpaprikát. A folytatás természetesen egyénileg variálható, de mindenképpen legyen benne hús-hús és hús, krumpli-krumpli és krumpli. Hínár… osztriga…! Max mikor már jóllakott a nép és kell valami fojtásnak… Süti helyett… J