Kertész tudásom hagy némi kivetnivalót maga után, van még mit
elsajátítanom e téren, ám valamiben már most biztos vagyok, ahogy az első
terméseket aratom: padlizsán jövőre is kerül a kiskertbe!
Idén vettem először a bátorságot és a fáradtságot, hogy magról
vessek, locsolgassak, szeretgessek, majd a növekvő palántákat a pohárkákból a
„veteményesbe” ültessem. Így lett kérem szeretettel zsenge, friss spenótom,
sárgarépám, újhagymám, vöröshagymám (bár a neve megtévesztően Lisszaboni
fehér…), petrezselymem, zöldborsóm, berakó uborkám (mely ugyanúgy fogyasztható
salátának vagy épp szendvics mellé, mint kovászosnak!), paradicsomom dögivel és
néhány tő csemege kukoricám. Persze fentiek nem mindegyikét kell palántázni, de
ez egy következő mese…
Bajban voltam a helyhiánnyal, éreztem, hogy a padlizsán kiszorult
a veteményesből. Míg a pohárkákban nőtt a palánt, hetekig fejtörést okozott,
hová tegyem a tojásgyümölcsöt??? Aztán ihletet kaptam, hisz az előkertben akadt
még hely, igaz, oda virágzó növénykéket ültettem, tulipánt, kukacvirágot,
begóniát, sarkantyúcskát, kokárda virágot, hajnalkát, liliomot, zefír virágot
és azt az embermagas sárga virágot, aminek a nevét sem tudom, de nem
konyhakertnek szántam. Kicsit duzzogtam, de a muszáj nagy úr alapon a ház
falánál lévő kis járda mellé ültetgettem kellő időben és távolságra egymástól a
picike, pár centis növényeket, lesz ami lesz…
Mindenki legnagyobb örömére így hát hozzáfogtam padlizsán krémet
gyártani. Finom lett! Ám hogy ne unjon rá a nép erre a fajta zöldségre sem,
kénytelen voltam variálni és elővenni legjobb főzőtudományomat, no meg
előkotorni fejemből azt a régi-régi receptet, amit egyszer olvastam vagy láttam
valahol:
Töltött padlizsán
Hozzávalók 4 személyre:
2 db közepes méretű padlizsán
1 fej vöröshagyma (akár Lisszaboni fehér is lehet)
2 gerezd fokhagyma
40 dkg darált hús
2 db paradicsom hámozva
kb. 5-6 db paradicsom hámozás nélkül
só, bors, oregánó, bazsalikom
oliva olaj
kb. 10 dkg trappista sajt
kevés parmezán
A padlizsánokat megmossuk (és szörnyen örülünk, ha TUDJUK, hogy
nincs rajta növényvédő szer, hisz mi magunk nevelgettük bio módra :) ), majd
hosszában ketté vágjuk.
A húsát kikanalazzuk (elsőre bonyinak tűnt, ma már tudom, hogy ha
késsel a héja mentén körbevágom, szinte egyben kivehető az egész). Majd a húsát
felkockázzuk kisebb darabokra.
Közben egy kis oliva olajat teszünk egy serpenyőbe és erre tesszük
a finomra vágott vöröshagymát, majd, ha már a hagymánk üveges, akkor a
fokhagymát is rányomjuk.
Némi kavargatás után mehet bele a darálthusi. Ezt kifehérítjük,
sózzuk, borsozzuk, oregánozzuk, bazsalikomozzuk, majd kis időre fedőt rá és
hadd párolódjon.
Pár perc múlva hozzáadjuk a felkockázott padlizsán húst is.
Kavarintás, fedő vissza. Kockázzuk fel a 2 db hámozott paradicsomot is és
tegyük a húshoz. Kavarintás, fedő.
Paradicsomot hámozni pofon egyszerű, nem hiszem, hogy bárkinek is
újdonságot mondok vele, azért eldicsekszem, hátha növök még valaki szemében pár
centit (ha ez még egyáltalán lehetséges…!).
Szóval veszünk egy kis vízforraló edényt. Meglepő módon vizet
teszünk bele (pffff! tudtam, hogy megleplek vele!). Hagyjuk felforrni. Majd a
hámozni kívánt parikat a fenekén (nem ahol a szára szokott lenni, hanem az
átellenes oldalán) ejtünk egy nem túl mély kereszt alakú bemetszést. És szépen
óvatosan belehelyezzük őket a forrásban lévő vízbe. Nem kell sokat várnunk,
másodpercek alatt elkezd a héja a bevágásnál felpöndörödni, így ki is kell
kapnunk őket (lehetőleg kanál vagy más segédeszközt igénybe véve - kivéve azbeszt kezűek...), mielőtt péppé-folyóssá főnének szét, hisz nem ez a szándékunk!
Na de vissza a padlizsánhoz!
Szóval mikor már szépen rotyog minden cucc a serpenyőben (fazékban,
akármiben) és kezdi elfortyogni a levét, akkor már majdnem lezárhatjuk. Azért
nem árt némi kóstolgatás. Az állag a következő ilyenkor: a kockára vágott
padlizsánok szinte láthatatlanok lettek, paradicsomunk sem pirosodik már
darabosan a szószban és a lé szinte eltűnt alóla. Ha az íz is remek, akkor
jöhet a töltés.
A kettévágott padlizsánokat egy megfelelő nagyságú, vékonyan
kiolajozott tepsibe helyezzük, ám előtte picikét megsózzuk a külső, lila
részét. Ha stabilan fekszenek, jöhet a töltelék kanalazása, lehetőleg a
padlizsánokba, nem a tepsibe, a konyhapultra és a konyhakőre… Számomra mindig
meglepő, hogy hogyan fér bele ennyi minden az üres zöldségekbe, de nálam
általában nem marad ki felesleg. Egy varázsló is vagyok, ha nem említettem
volna még…
Ha elfogyott a töltelék, a reszelt sajtot szépen a megtöltött
padlizsánokra halmozzuk és biztos ami biztos alapon megszórjuk még kevés
parmezánnal is. Mert csak. Leginkább, mert szerintem fenemód illik az íze ehhez
az ételhez és mert imádom :).
Utolsó feladatunk már csak annyi, hogy a maradék hámozatlan
paradicsomokat szépen nagyobb kockákra vágjuk és a padlizsánok mellé helyezzük
elszórva a tepsiben, nagyjából jusson mindenhova. A sült paradicsom íze
egyszerűen mesés tud lenni, emellett pedig ad annyi nedvességet, hogy a padlizsánok ne süljenek kő keményen a tepsi aljához.
Ha készen vagyunk, akkor nincs más hátra, mint előre: kb. 200-220
fokos előmelegített sütőbe tolni és megvárni, míg a sajt a tetején pirosra sül.
A hőfok amúgy nálam nehéz kérdés, mert minden sütő más. Az enyém pl.
csak duzzogva dolgozik, így mindent majdnem a maximumon, 240 fokon kell sütnöm,
ráadásul lehetőleg egy órán keresztül! Sőt, elárulom, a végén egészen 270-re
tekertem fel a hőfokot. De ez az én keresztem :D
A sült töltött padlizsán mellé mi sima rizst, esetleg sült
krumplit fogyasztunk. Elárulom, zöldség létét meghazudtolva tud kegyetlenül
laktató lenni! És a szkeptikusoknak azt is elárulom, hogy a padlizsán íz nem
érezhető benne, csak valami teljesen magával ragadó, rabul ejtő íz-kombináció.
(és a lila héja is ehető!!!!!!!!!!!!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése