És még mindig padlizsán...

Az a rádiós kabaré jutott eszembe a minap, amit szerintem minden rendes karácsony vagy húsvét táján leadnak valahol (mer’ jó és kész!). Arról a bizonyos „bájgliról” szól, ami nem fogy el karácsonykor és még húsvétkor is azt teszik az ünnepi asztalra, mint süteményt. Imádom! J

Na, mondom épp ez jutott eszembe, mikor a kiskertben járkálva látnom kellett, hogy a padlizsán bokraim még mindig roskadásig vannak szebbnél-szebb terméssel. Mondanom sem kell, hogy a padlizsán krém gyakorlatilag rendszeressé vált a frigóban, de zöldséget küldtem már anyósnak, adtam a szomszédnak… Csak nem fogy el a bokorról J Ez nem a bokor hibája, sőt! Csak hát megint ihlet kellett, hogy ne együk unalomig azt a krémet – akármennyire is jó tud lenni. Krém mellett grilleztük, töltöttük… valahogy fel kellett dobnom a variációk tárházát!

Anyósom nemrég vett magának egy receptkönyvet, amiben 33 padlizsános finomság leírása pihen, szerzője F. Nagy Ágnes (hogy ne áruljunk zsákbamacskát). Lapozgattam, olvasgattam, tetszett is belőle sok helyes ötlet, de én személy szerint a rántott padlizsánt szemeltem ki. Mondhatja bárki, hogy abban nincsen semmi nagy durranás. Hö-hö! Ebben van! Sokszor a legegyszerűbb dolgok a legnagyszerűbbek.

 

Előre bocsátom, a mennyiségeket kicsit átszabtam ránk, mert valahogy azt sejtettem, hogy a 3 gyerekem nem igazán fogja kultiválni a nem húsalapú rántott cuccost (sajnos igazam lett…). Íme:

 Rántott padlizsán (picit másképp)

Hozzávalók kb. 2 személyre:

 2 db közepes padlizsán

kb. 10 dkg főtt, füstölt tarja

kb. 5 dkg reszelt sajt (lehet picivel több is volt, csak szívből J)

1 nagy tojás

só

a panírozáshoz liszt, tojás, morzsa

a sütéshez olaj

 

A padlizsánokat megmossuk és a receptkönyv azt írja, meg is kell hámozni, ha vastag a héjuk… Nem tudom, jómagam még sosem hámoztam padlizsánt, de mindegy…

Kisujjnyinál kicsit karcsúbb karikákra vágjuk őket, majd megsózzuk és kb. ½ órára állni hagyjuk.

Közben a főtt, füstölt tarját jóóó apróra vágjuk és összekeverjük a reszelt sajttal meg a felvert tojással (én egy leheletnyi sót is dobtam hozzá, bár a husi elvileg elég sós, az enyém nem volt az…)

Egyenként le kéne törölgetni a padlizsán karikákat papírtörlővel, én ezt a mozzanatot lustaságból és idő hiányában kihagytam, de így is működött:

Fogsz két karikát, közé a húsos-sajtos-tojásos masszát rakod és összetapasztod őket. Így mehetnek fürdeni előbb a lisztbe, a tojásba és végül a morzsába aztán zutty a forró olajba.

NEM zuhannak széjjel, hisz a tojás és a sajt gyönyörűen ragasztóként funkcionál.

Kicsit pancsolós, de higgyétek el, a végeredményért megéri J Mi krumpli pürével fogyasztottuk.

(Fenti mennyiség egészen pontosan 11 rántott padlizsán karikára volt elég, ez két embernek több, mint sok J )

Ja! És ha ne adja az ég, marad még töltelék (nekem maradt), egy kis rafinériával nem kerül kidobásra az sem: a panírozásból megmaradt tojást hozzáöntöttem a maradék husis kotyvalékhoz, tettem hozzá kis lisztet, nagyon apróra vágott petrezselymet és ha nem kapkodtam volna, biztosan nyomok bele egy kisebb gerezd fokhagymát is. Majd fogtam a grill serpenyőt, egy kevéske oliva olajat löttyintettem bele, majd mikor átmelegedett, kanállal kisebb halmokat helyeztem rá és lelapogattam, mint a palacsintát. Mindkét oldalát megsütöttem… Na! Ezt még a gyerekeim is imádták J

Jó étvágyat hozzá!