„Az év bulija”

 

Alig több, mint 4 és fél éves várakozás után végre mi is megrendezhettük „új” otthonunkban az első kerti partit!! Jobb későn, mint soha, jó munkához idő kell és ami késik, az jön, úgyhogy semmiről sem maradtunk le J

Az égiek velünk voltak, az idő meleg volt még este is, eső, hó, jég nem zúdult a nyakunkba, a szél sem ordította le a fejünket, szóval minden ideális volt a grillezéshez, iszogatáshoz és jó szokásunkhoz híven egymás szekálásához.

Már jó előre szóltam a közvetlen szomszédságnak, ne lepődjenek meg túlságosan, ha még az éjszaka előre haladtával sem szűnik a hangoskodás felőlünk. Hisz ismertem a társaságot, akiket vártunk, mindent elmondhatni róluk, csak azt nem, hogy csendesek lennének. Napláne mulatozás előtt-közben-után…

„Hangulat! Aaaaz lesz!” hogy idézzek klasszikust is. Hát lett J

 

 

Életem párja eltervezte, hogy a buli fő vonala a borkóstolás lesz. Beszerzett jó pár palack bort és még borospoharakat is hozzá (mert papírpohárból csak nem kínálhatjuk a vendégeket…!), bár szerényen megjegyeztem, ha jól emlékszem a népekre, pár korty után bárhonnan kiinnának akármit, kár beléjük elpocsékolni azokat a szép poharakat, de a ház ura hajthatatlan maradt ez ügyben. Ám arról még idejében meggyőztem, hogy a kínált borok mellé kiselőadás igazán nem szükségeltetik :)

Az orbitális nagy hűtőnk befogadó képessége már a buli előtt korlátozódott, hisz volt, aki nem ma kezdte a partira járást, így előre gondolkodván már délelőtt megérkezett (jelzem kisebb frászkarikát hozva rám, hogy tán elnézte-e az óráját vagy mi!), hogy a bulira szánt szeszesital állományát elhelyezze szerény hajlékunkban, ottan is leginkább a hűtőszekrény belsejében. Biztosítottam őt afelől, hogy az innivalók a lehető legjobb helyen fogják várni majdan az ő érkezését, majd osztani, szorozni kezdtem fejben és sakkozni a frigó előtt: ha ezt kiveszem… akkor megromlik, hisz 40 fok van. De ha ezt odateszem, azt meg fölé, ezt meg itt alá… akkor talán Bodi komlóáradatának egy bizonyos része is befér valahogyan…

Igaz, a hűtőből ezek után ki- illetve berakodás igen viccesen alakult, hisz míg egyik kezemmel tartottam a berakni kívánt holmit, a másikkal kapkodtam a kihullani igyekvő tárgyakat, nem kicsit téve arról tanúbizonyságot, hogy a reflexeim nagyon a topon vannak kérem szépen, persze eközben az egyik lábammal a már meglévő frigótartalmat próbáltam a helyén tartani, azok kizuhanását elkerülendő. Marcsival már egészen összeszokott csapatként rakosgattuk a holmikat, a kókuszgolyóhoz való hozzájutás példaképpen a kövektező képpen zajlott: A két elfektetett gyümölcslevet és néhány zacskó grillkolbászt levettem a kókuszgolyó dobozáról, Marcsi magához ölelte őket, dobozt kivettük, egy-egy golyót kikaptunk belőle, Marcsinak én dugtam a fogai közé az édességet, mivel ő maga momentán szabad kézzel nem rendelkezett, aztán doboz visszacsuk, Marcsi kezeiből kivesz a gyümilé plusz kolbászkák, doboz tetejére visszarak, hűtő becsuk… Ezt néhányszor eljátszottuk :)

Apa egy darabig csendben figyelte zsonglőrmutatványainkat, majd úgy döntött, nem bízza a véletlenre a dolgot. Kocsira kapott, benzinkútra sietett és jó pár zacskó jéggel a csomagtartóban tért vissza. Az ötlet kiválóan bevált: kivittük az italok egy részét a teraszra, megtöltve a hűtőtáskát színültig jéggel! Apa zseni! Vagy legalábbis ő sem ma kezdte…

A hűtőről még csak az jut eszembe, hogy a mélyhűtő résznek mindig azt a fránya középső fiókját sikeredett kinyitnom, ha keresgéltem, vagy betenni kívántam valamit, amit fullosan elfoglalt egy zsák jég, ergo se ki, se be nem lehetett rakni semmit. Ám ezt a buli végéig képtelen voltam megjegyezni, így valahányszor nyílt a fridzsider ajtaja, Kri a lakás, sőt, a terasz bármely pontjáról képes volt utánam üvölteni, hogy „NE a másodikat nyisd ki!”… Természetesen későn :)

Szállingóztak a vendégek, ment a vihogás, a sminklesírás és a meleg miatti párizsi szerű izzadás (részemről mindenképpen!). Korogtak a gyomrok, ám a kölcsöngrill még nem érkezett meg. Mennyire kapóra jött Kri sajtos-söndörgetős sütije, mely 2 in 1 hatást keltve nem csak éhséget csapott agyon, de egyúttal mennyeien finom eledelnek bizonyult a szeszes italok mellé korcsolyaként gurítva maga után a következő nyeleteket…

Editem, a grill-szolgáltatónk, elszöszölt egy darabig a saslikok fűzögetésével, viszont mire útnak eredt grillel, saslikkal, gesztenye szívecskékkel gazdagon megrakodván, az autót elöntő intenzív kolbász odőr miatt úgy esett be a partira, hogy elhaló hangon csak annyit bírt kinyögni: „Soha többet nem akarok kolbászt látni!”.

Viszont birtokba vehettük a grillt!!! Apa azonnal fel is gyújtotta – a megrögzött megalomán jellemével kissé több gyújtófolyadékot használt, mint ildomos lett vón… Sebaj, haj már amúgy sem nagyon zavarkodott a fején, manapság már a szemöldökszedéssel sem kell sokat vesződnie… A faszén lángolásának csitulásakor beüzemelődött a grill a saslikokkal. A halottak száma csekély volt, mindössze egyetlen bambusz pálcika mondta be az unalmast és égette el magát, így jelezvén, hogy a faszén még ereje teljében tüzel, tán várnunk kéne még arra a parázsra... DE még ez sem tudott elkeseríteni bennünket! Sültek a húsok, szállt a pernye és fogyott a kitudjamelyikév bora J A nép egyre többet mosolygott, a szemek csillogásba fogtak és gyakorlatilag már minden humoros volt, amit hallottunk.

Marcsival és Krivel időközben összeállítottuk a batyuban sült krumplikat is, a receptet egyszer elárulom, ha Marcsi megengedi, hisz tőle koppintottam, illetve legnagyobb részt az ő keze munkáját dicsérte a mostani is. Biztos jól sikerült, mert nekem nem jutott egy árva kocka sem belőle, de sebaj, legközelebb dupla mennyiséggel készülünk! J

Elmúltak a saslikok, a mustárosan-fokhagymásan pácolt csirke mellek, gombák és padlizsánok, valamint koptak a saláták is. A batyuk kiürültek, néhány csomag kolbász sírdogált magányosan a megkönnyebbült hűtőszekrényben. Még a vegyi-gyümi levesem is megkóstoltatott, igaz, majdnem szűzen árulhatta a petrezselymet a hűtőben, hisz a kutya nem volt rá kíváncsi, bár azt hittem, majd mindenki halálra fogja taposni a másikat, hogy idejében kérjen belőle, hisz kánikulakor ki ne óhajtana egy-két kanálnyit ebből a fincsi levesből?! Jövőre ez sem foglalja majd a helyet a sörök elől :D

Szóval a nemtudomhányadik év boránál már mindenki azon vidult, hogy együnk egy kis év kolbászát az év mustárával nyakon öntve az év asztalánál…

Az év borai elfogytak, jöhetett az év szilvás tömény itala, egy kis grillezés még hajnal 2-kor, szigorúan azért, hogy a frigóban árválkodó kolbászok ne érezzék kirekesztettnek magukat…

Apa (Kri visongva vihogó meglátása szerint kő kemény Ford Fairlane hasonmás – ám ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom…) újra begyújtotta a grillt, és legnagyobb megdöbbenésemre az elfogyasztott alkoholmennyiség ellenére is épségben maradt eme tevékenysége közben, még az alkarját sem sikerült epilálnia, bár erre jómagam nagy tétekben kötöttem volna fogadásokat! Aztán itt el is gurult a gyógyszere, mert úgy érezte, neki joga van nem tüdővel, avagy kézi eszközökkel táplálni a tüzet, a kisházból előkotorta (vak sötétben!) az elektromos pumpát (a gyerekek medencéjét szoktuk azzal felfújni). Orbitálisan hangos egy szerkezet, legfőképpen hajnalban, mikor mások az igazak álmát iparkodják aludni… Ekkor éreztem először, hogy buli házigazdának lenni nem is annyira maximálisan mega-tuti dolog J

És persze megint a zenén borult a bili. Majdnem 10 éve már, hogy ezekkel az emberekkel töltöm szabadidőm egy részét, nem is tudom, mire számítottam:

A társaság kint a teraszon. A zene bent a nappaliban. Az önjelölt DJ bemegy a nappaliba, keres egy SZÁMÁRA! na’on állat zenét, hangerőt feltekeri a maxra (1/4 3-kor…) és, mint aki jól végezte dolgát, kimegy a többiek közé a teraszra, maga után hagyva bömbölni az AC/DC fenegyerekeit…

Ezek után már mást sem csináltam, minthogy bementem, lejjebb vettem a gerőt és visszamentem.

Másik aktuális zenecsináló bement, keresett egy másik na’on frankó zenét, maximalizálta a hangosítást és kiment a teraszra… Nem folytatom J A DJ-k is kidőlnek egyszer :P

Reggel 9-re a fél banda visszaszivárgott egy kis szalonnás rántottára. Az év bulija véget ért, after partyval egyetemben.

Mindent összevetve: Jövőre ugyanitt, csak lehetőleg még többen J Szeretlek titeket!!!