Semmi sem lehet tökéletes

(Egy 2011-es nyári szösszenet)

Ma rosszcsont Bogikám lógó nyelvvel száguldott felém a kertben: "Tűzforróság van!" - lihegte és azonnal jégkrémet követelt, természetesen ebéd előtt 10 perccel. Nyafogott a meleg miatt, még el is pityeredett (persze a jégkrém meg tudta volna vigasztalni, de ellenálltam).

Aztán gondoltam egy merészet! Odahúztam magamhoz és megkérdeztem, emlékszik-e még rá, mikor nagyon várta a nyarat (télen!) és arról álmodozott, hogy milyen jó lesz mezítláb a fűben nyargalászni? Emlékezett. Aztán csak annyit mondtam: Most megteheted. Felderült az arca, a szeme csillogott és hihetetlen nagy kurjantások közepette körbeszaladta a kertet, minden lépésénél a meztelen talpára esett a pillantásom és valami sírós érzés markolászta a torkomat. Senki ne tudakolja, vajh miért…?

Persze a kör végén jégkrémért jött könyörögni... :( Semmi sem lehet tökéletes! :)