1. Először is: igyekezz nyugodtnak látszani és megnyugtatóan viselkedni (magyarul rejtsd el falfehérré vált arcodat és kocsonyásan remegő testrészeidre parancsolj rá gondolatban: nyughass!)
2. Próbáld meg elengedni a füled mellett a gyerek magas C-ben történő ordítását (valamint a tesó szimpátia ordítását IS!)
3. NE vegyél tudomást a dőlő vérről (ezzel párhuzamosan igyekezz úrrá lenni a rád törő hányingeren és ájulási rohamokon)
4. Ha a fentiekkel megvagy, próbáld meg beebrudalni a házba mindkét vonyító gyereket (miközben figyelmen kívül hagyod az elpotyogtatott vércseppeket a földön, a ruhákon és a kiscsaj haján, ami már gusztán össze is csimbókosodott tőle...)
5. Rohanj vele a fürdőszobába, végy egy tiszta törölközőt, nedvesítsd be és kezdj hozzá az arca mosogatásához (a megnyugtató szavak mormolását ne hanyagold - nem mintha bármit is számítana, de talán önmagadba erőt öntesz vele...)
6. Negyed órás mosdatás után könnyebbülj meg némileg, hogy mégsem akkora hűdenagyabaj, mint elsőre látszott (nyomokban már látszik a gyerek arca a vértenger alatt!)
7. Újabb negyed órás mosdatás után kiengedheted azt a reszketeg sóhajt, ami az első pillanattól ott ragadt benned: a gyerek foga NEM törött ki!
8. Lassan le is hülyézheted magad a nagy pánik miatt: a tengernyi vér egy kb. 2 mm-es kis sebből eredt az orra tövében...
9. Hallelúja! Pár nap és szebb lesz az a pofi, mint újkorában... XD
Nahát te is így csinálod? :D
VálaszTörlésSzerintem nincs anya, aki másképp :D
Törlés