GPS agy és iránytű a ruhásszekrényhez...

Mivel számomra a tájékozódás akár ismert, akár ismeretlen terepen, szinte felér a lehetetlennel, ezért nem múló áhítattal csodálom például drága jó férjemet, aki akkor is odatalál valahová, ha 1, még sosem járt ott, 2, csak nagyjából sejti az útirányt.

 Meggyőződésem, hogy a pasik agyába gyárilag GPS-t komponált a Mindenható. A nőkéből csupán azért hagyta ki, mert némi kis vidámságra neki is szüksége van, ezt pedig könnyen megkaphatja, ha a mennyből lemozizva nyomon követi egy szőke hölgy bármely hétköznapját. Nincs is annál szebb, mint mikor a gyengébbik nem képviselői bolyonganak célt tévesztve néhány utcácskán belül, duzzogósra csücsörített szájjal koncentrálva, hogy végre egy ismerős támpontba kapaszkodva megleljék a helyes irányt…

Azért a pasi-agyba épített helymeghatározó rendszer sem lett teljes mértékben kifogástalan. Hiszen azonnal elveszti a fonalat, amint a saját szekrényében matat egy felvenni kívánt ruhadarabért. A kigondolt póló – mely szerinte tuti, hogy elveszett, megsemmisült vagy éppen mosásban van -, szépen összehajtogatva fekszik a többi tiszta és illatos póló között, egyetlen egy hibája van csupán: nem legfölül… Ha már a második a sorban, az hótt zicher, hogy a ház ura leforrázva toporog a szekrény előtt és S. O. S. jeleket morzézik anyának. Persze ha ilyenkor komment nélkül nyomom a kezébe (naná, hogy a bajszom alatt fölényesen vigyorogva!), a válasz azonnal készen áll: „Miért kell minden göncömet eldugnod előlem?!”.

 

Persze a hűtőszekrény is tud Bermuda háromszög lenni számukra. Esküszöm, fel fogok találni egy olyan hűtőt, ami kizárólag szemmagasságban van és a mélysége max. 15 cm. Így minden ott lehet szem előtt… igaz, kb. 10 m szélesnek kéne lennie, de legalább esély lenne rá, hogy az egy hete vásárolt szardellát a segítségem nélkül is megtalálja.

A konyhaszekrény is tud meglepetésekkel szolgálni, mert a lábos, amit keres, egész biztos, hogy a másik szekrény másik polcán landol, miután az edényszárítóból ÉN elteszem, mint azt legutóbb megtalálta. Ha pedig nincs ott, ahol legutóbb volt, akkor valószínűleg az UFÓ-k jártak a konyhánkban és – ha nem is főztek -, elrabolták a főzőedényt. Persze mikor csukott szemmel bökök rá a keresett holmira, egy szájhúzáson kívül még egyéb kritikát is kapok, ha jó napom van, csak annyit, hogy miért kell állandóan rossz helyre pakolni a dolgokat…

A legédesebb, mikor az aktuális szerelőmunkájához használni kívánt 8-as, 10-es és fenetudjahányas kulcsot nem leli. Vagy a csavarhúzót,  csípő- avagy kombinált-fogót, kalapácsot, csavart, szöget, imbusz kulcsot, vésőt, fúrót, faragót... Ezekhez a dolgaihoz már végképp nem tudok hozzászólni. Bár egyszer kibabráltam vele: rendet raktam a szerszámos dobozában is. Azt hiszem, a rökönyt az arcán meg sem kísérlem leírni. :D