Apa világraszóló tonhalas spagetti receptje - Vigyázat!!! Csakis halrajongóknak!!!

Szerencsés embernek mondhatom magam: imádok főzni. Nem volt ez mindig így, uszkve 10 évvel ezelőtt képes voltam még a teavizet is odakozmáltatni, s ha valaki arról faggatott, tudok-e főzni, vállat rándítva közöltem, hogy biztosan, csak még nem próbáltam…

Mázlimra olyan férfiemberrel sodort össze a jó sorsom, aki igen lelkes és buzdító közönsége volt első bizonytalan szárny-próbálgatásaimnak a gasztronómia útvesztőiben, és viszonylag hihető mosollyal az arcán, hevesen látott hozzá még az ehetetlennek tűnő alkotásaimhoz is. Az évek meg a rutin persze meghozta gyümölcsét, mai napság már igen ritka, hogy az általam felszolgált cucc étel minőségét bárki is megvétózná. Sőt, rossz nyelvek szerint mindenki jobban járna, ha a volán helyett IS inkább a fakanalat szorongatnám…

Úgy hozta az élet, hogy még a gyerekek sem mondhatóak nagyon válogatósnak, kivéve talán Bencust, aki, ha nem rántott vagy sült az étel, húst még nyomokban sem tartalmaz, akkor csakis úgy hajlandó elfogyasztani, ha csokoládé szósz vagy nagyobb mennyiségű csoki-reszelék van a tetején, de minimum palacsinta tésztában szolgálják fel :D

Bogi majdnem mindenevő és egész jó étvággyal is van megáldva. Ám mindannyiunk legnagyobb meglepetésére éppen Enikő az, aki a legtöbbet képes befalni bármiből. Nála a vacsora minimum három fogásból áll: sztenderd, hogy tejbe-golyóval indítanak mindhárman (a Nestlee tejbe áztatós csoki golyói). Bár cseppet sem örülök a választásuknak, azért nem mindig van energiám harcolni ez ellen…

Ennek elfogyasztása közben-után természetesen igen feltűnően kacsingat az én gusztán hívogató vacsimra is, mely nagyjából egyhangúan kenyérféléből, vajból, felvágottból, esetleg házi készítésű túró- vagy padlizsánkrémből és bármilyen zöldségféléből tevődik össze: paprika, paradicsom, újhagyma, uborka, retek.

Majd miután elkönyörögte a vacsorám 90%-át, újabb áldozatra éhesen ráveti magát apa ételére is, szinte mindegy is, hogy mi legyen az, szalonna, kolbász, tepertő vagy éppen egy ebédmaradék, ő jóízűen falatozik belőle. Nem keveset. Hogy mindez hogyan fér el egy három éves, színtiszta izom, 0% háj kislány gyomrában… Az számomra örök rejtély. Mint az is, hogy hogyan kedvelhet egy ilyen aprócska gyerek egy olyasféle ételt, amit a következőkben osztok meg veletek. Alábbi recept apa repertoárjából származik, elkészítése pedig „férfimunkát” kíván (mert könnyű, gyors és rántás nélküli – ez valamiért mindig elrettentő momentum a férjem számára :D ).

Tudni kell még róla, hogy megismerkedésünkkor számomra ez az étel maga volt a TABU. Sem a szagát, sem az íz-világát nem részesítettem előnyben, ergo, mikor apa készítette, orrot befogva, enyhe hányingerrel küszködve rohantam a konyhától minél messzebbre, eszelősen követelvén, hogy a legközelebbi elkövetéskor 1, én ne legyek a lakásnak még a közelében sem 2, alapos szellőztetés kell, úgy 3 napos 3, Tibim 42 percig mosson fogat a fogyasztása után.

Az idő úgy hozta, hogy mégis megkedveltem (höh!), mi több! Inkább kedvencemmé vált ez az étel. Az ember változik… :)

Apa világraszóló tonhalas spagetti receptje - Vigyázat!!! Csakis halrajongóknak!!!

Hozzávalók 2 személyre:

• 1 tonhalkonzerv
• 1-2 chili paprika
• (esetleg fokhagyma)
• 4-5 db szardella
• 6-8 szem oliva bogyó
• 1 kanálnyi kapri bogyó
• 2-3 db hámozott paradicsom
• só, bors, oregánó, bazsalikom
• ½ csomag spagetti

 Sz'al:

Veszel egy sima Rio Mare tonhalkonzit (vagy más fajtát –bár abból még nem próbáltuk).

Kinyitod.

Ez fontos!

Az olajat egy (mi Wokot használunk, nem nagyképűségből... :P ) serpenyőbe csepegteted a konzervről és ehhez teszel még pár csepp oliva olajat is.

Persze nem árt a gázt is meggyújtani alatta…

Erre jön a felkarikázott csípős cucc, mondjuk chili. Ki mennyire szereti a lángokat.

Aztán... várj, nem jut eszembe a neve... szardella! Majdnem ki kellett nyitnom a hűtőt hozzá, ebből 4-5 darab.

Utána oliva bogyó és kapri bogyó, ízlés szerint.

Ezeket apa finoman szét szokta nyomókázni kanállal, csak az íze kedvéért, nem kell pépesre!

Jöhet bele a tonhal is ekkor már.

Aztán a hámozott pari, ebből (2 személy esetén) nem kell több 2-3 db paradicsomnál, különben nagyon lucskos lesz a cucc.

Ezt is nyomizd szét (nem kell pürére!).

Fortyogtasd!

Ici-pici só (mert a szardella magában sós!), bors, oregánó, bazsalikom mehet beléje. És a tészta főzővizéből egy kevés (bár ezt apa úgy oldja meg, hogy mikor teszi a szószhoz a tésztát, akkor nem csöpögteti le, így megy kis víz is.). Összeforgatni a spagettivel, kicsit rottyantani rajta, s mikor kellő az állag, akkor csavard le a rózsát, a szőnyeget meg fel... :D

Néha összebalhézunk rajta, hogy hiányzik-e belőle a fokhagyma. Apa (általában elfeledvén, hogyan készítette az előzőt) állítja, hogy kell bele, számomra viszont nem hiányzik az íze. Rátok bízom, ki hogyan dönt: ízlések és pofonok. Amúgy már láttam Jamie Olivert is hasonlót alkotni a Paprika adón, talán őt kéne megkérdezni a fokhagyma dologról :D

Részemről napi 3x meg tudnám enni, hihetetlen mennyiségben… :P Nagy kedvenccé nőtte ki magát! Sőt, még a kölykök is imádják – csípősség ide vagy oda, csak legyen elég víz az asztalon, amivel a tüzet oltani tudják a szájukban :D

Jó étvágyat hozzá!