Énbénaságom

Aaaaaannnyira tudok bénázni, hogy néha már-már úgy érzem, kandi kamera vesz, mert ennyi hülyeséget magamtól képtelenség elkövetni. Pedig nem történnek velem óriási dolgok, elég, ha néhanapján autóba ülök.

Nem volt ez másképp a minap sem. Drága barátosnémra, Zsuzskára várakozván egy utcácskában, azon törpöltem, megkockáztatom én azt, hogy most az egyszer nem kavirnyázok utcákat csak azért, hogy irányba kerülvén megforduljak, megfordulok itt helyben! Lelkesedésemet tett követte, s amint beszálltunk, én kormányra kaptam és bőszen az egyik ház kocsi beállóját használtam, mondván, onnan kitolatva gyönyörűen megfordíthatom az irányt. Csak éppen a kocsi beálló mellé tüchtig rendbe sorjázott kerti hulladékos szütyőkről feledkeztem meg hátramenetben. Így fordulhatott elő, hogy őrülten kalapáló szívvel, reszketegen tolatgattam, mikor konstatáltam, hogy valamin átgurultam… Megkönnyebbültem, hogy csak két szatyornyi gaz volt az áldozatom…

Ám észrevette ezt a tulaj is (50 és a halál közt lévő mezítelen felsőtestű úriember), aki az emeletről figyelte tevékenységemet. Küldtem felé egy kétezer wattos mosolykát, aztán azonnal biztosítottam afelől, hogy elrendezek mindent, amint leparkoltam. Az úr széles mosollyal közölte, hogy hagyjam a jó fenébe az egészet (szerintem csak attól tartott, nagyobb bajt követek el, mint eddig, ha kezemmel érintem a nájlonokat). Én azonban hajthatatlan voltam, kocsiból kipattanva, fürgén a helyszínen termettem és 10 cm-rel odébb tettem az említett halmot. Úriemberünk krákogott, majd biztosított afelől, hogy ez így már történetesen szuper lesz.

Visszaülvén a kocsiba jöttem rá, hogy a melegre való tekintettel hogy is mondjam… nem nagyon öltöztem túl, így egy olyan felsőrész volt rajtam, mely kitűnő kilátást (vagy inkább belátást) biztosított emberünk számára. Cékla vörös képpel intettem búcsút a homlokát erősen törölgető úrnak.

Semmi gáz, ezen is túlvagyunk, gondoltam. Kicsit kuncogtunk szőkeségemen, majd elindultunk ismét, erősen koncentrálva, hogy több zöldhulladék aznap már ne általam lehelje ki utolsóit.

Mivel a szélvédőt koszosnak ítéltem, gondolkodás nélkül az ablakmosóra villant a kezem (esküszöm, mint Csáknorisz körbepörgőrúgása!). Már későn jutott eszembe a lehúzott ablak és a tornádóra emlékeztető kereszthuzat, ezért barátosnémmal laza zuhanyt is vettünk, gondoltam, 2 in 1 megoldom a szélvédő tisztítást és a döglesztő hőségben a saját frissítésünket is, tetézve egy illatos hajmosással és sminkeltávolítással.

Persze a kilátás még nem volt tökéletes, ezért – nehogy elkövessem az előző hibát -, az ablakemelő gombját nyomtam meg először. Ezzel nem értem el mást, minthogy Zsuzska barátnőm majd hanyatt esett 1. a rémülettől 2. a karját magasba lökő ablakemelőtől.

Azt már nem is említem, hogy a házba ki-, illetve bejutás sem egyszerű általam, hisz a kulcsokat sosem ott lelem meg, ahol ESKÜSZÖM, hogy emlékszem, hogy hagytam legutóbb. De sebaj, énbénaságom mellett unatkozni nem lehet J