Nyers pizza, „rozmaringos” szalonna és kávé

Hol volt, hol nem volt, Bence beteg lett. Telefon jött az oviból szerda délelőtt, hogy pattanjak járműre oszt hozzam el de izibe a csoportból, merthogy a gyerek sírdogál és a fejét fájlalja, no és nem mellesleg igen-igen melegnek érzik őt az óvó nénik.

Anya nyeregbe pattant (értsd: családi autó), mamát riasztott, hogy azonnal induljon el hozzánk, mivel nekem vissza kell karikáznom a munkába, ha Benyus már otthon lesz.

Így történt, hogy anyósom kivette a sütőből a (remélhetőleg) megsült ebédjét, majd összecsomizta és eljött hozzánk.

Az ebéd abból állt, hogy egy tepsibe krumplit, hagymát, szalonnát rakott le szépen és megsütötte.

Mivel eme étket gyermekeim nem kultiválták kiváltképpen, drága anyósom kivette a hűtőnkből az Aldis pizzát, hogy majd azt szolgálja fel nekik ebéd gyanánt. Mivel ő még ilyen nájlonos csodát nem látott, ezért hát kinyitás után ő ezt tányérra szervírozta (hidegen, nyersen), majd csodálkozva tapasztalta, hogy sarjaim csak piszkálják az ételt, nem és nem eszik, pedig elmondásuk alapján ez finom szokott lenni. Kissé puffogva vágta szemétbe a levágott cikkelyt, a többit akkurátusan visszacsomagolta és visszatette a hűtőbe, mondván, micsoda szarokat gyártanak mostanság, ehetetlen és kész.

Mikor este hazamentem és láttam a nyitott pizzát, rosszat sejtve kérdeztem, ezzel meg mi lett? Anyuka szépen elregélte Ádámtól és Évától, ki mit nem evett aznap és hogy milyen borzasztó az a pizza a hűtőben. Igyekeztem se nem elsírni, se nem elröhögni  magam nagyon hangosan, majd szépen elmondtam, ha legközelebb számára idegen holmi bukkan elő a hűtőből, előbb mondjuk telefonon egyeztessünk…

Apa hazajött este, nekiült mama ebédjének, a szalonnás, krumplis hagymás izének. Mama jóságosan figyelte, ahogy fia falatozik az asztalnál, majd beszélni kezdett:

-          Olyan régi volt már az a szalonnám a hűtőben, gondoltam megsütöm és veszek újat.

Apa lerakta a villát, melyet eddig oly bőszen emelgetett a szájához. Én szolidan belevihogtam a mosogatóba.

-          És mennyire volt régi az a szalonna, drága mama? – szólt vészjóslóan forgatva a villát kezében.

-          Nem volt az olyan régi… - jött a nem túl meggyőző válasz. Én már fuldokoltam a mosogató fölött és nem a habtól.

-          Arra gondoltam, hogy „rozmaringos” volt-e, mint a tavaly szilveszterkor a hűtődből előkerült zsír – firtatta apa továbbra is.

Mama dünnyögött valamit, hogy dehogy volt az zöld, bár még mindig nem voltunk teljesen nyugodtak, ismervén, mama mennyire nem lát jól.

Miután életem miértje elfogyasztotta a kétes tepsis krumplit, úgy döntöttem, nem hagyom veszendőbe a megkezdett pizzát. Egyet felejtettem el, hogy a cikkét veszített pizzáról a megolvadt sajt gyönyörűen lefolyik a sütő aljára, így, mikor kinyitottam az ajtaját, némi füsttel árasztottam el az amúgy is puskaporos levegőjű konyhát. Némi szellőztetés és fuldoklás után mindenkit megnyugtattam: majd hétvégén levakarászom a sajtmaradékot a sütőről.

Apa hozzákészült, hogy kiskutyánkat is vacsorával lássa el, ezért összeöntögette a hűtőben talált maradék krumplit, pörköltöt miegymást. Mivel elég sokat szöszmötölt, kicsit kuncogva megkérdeztem, hogy savanyúságot is tesz-e mellé, mire egy elég pikírt választ kaptam:

-          Persze drágám! És ha megette, utána viszek neki egy kávét is!