Háromgyerekes anya a fülészeten

 

Világváros ez a Gyál, mindig mondom. Fül-orr-gégészet is van! Heti két alkalommal. DE! Ilyenkor még gyerekeket is fogadnak! :)

 Így történt, hogy a fülfájós Enikővel kénytelen-kelletlen muszáj volt felkerekednünk és meglátogatnunk az amúgy tündéri doktor nénit. Csakhogy apa dolgozván azon vettem észre magam, hogy három kölyökkel ülök a váróteremben, nem kis rökönyt csalva felnőttek és gyerekek, férfiak és nők arcára.

 Az amúgy békés előttünk érkezők szem- és fültanúi lehettek, hogyan zajlik Kovácséknál egy közel 1 órás unalmasnak induló várakozás egy rendelőben.

 Bogival nem volt gond, szépen ült a széken és mosolyogva közölte: beszélgessünk! A figyelmem eléggé kalandozott, mert Bencém hol egy becsúszó szerelést mutatott be a linóleumon, hol bukfencet, hol szimplán végigfeküdt a padlón, aztán az üres székeken, de felfedezte azt is, hogy kiválóan visszhangzik a váró, így néha elrikkantotta magát, hogy a szimpatikus csendben néhányan szívrohamot kaptak, hol térdre esett, hol a székekről gurult le, hol a kezében szorongatott körömnyi kis labda pattogott el, hol a takarító néni vödrébe lesett bele közvetlen közelről, hogy néhányan attól tartottunk, meg is fürdik benne… egyszóval színfolt voltunk az unalomban, az tény.

 Szóval Bogikám beszélgetni kívánt, ezért kitalálta, hogy soroljuk fel először a bolygókat (nemrég a Planetáriumban járt az ovival), aztán a madarakat, aztán mindent, aminek kereke van… Igyekeztem koncentrálni, ami nem nagyon sikerülhetett, mert mikor kis szünet után megszólaltam, hogy: SIRÁLY!, ő kicsit fancsali képet vágott és közölte, hogy annak nincs is kereke…

 Mindeközben Enikőt szorongattam, aki hüppögve igyekezett beleolvadni a kardigánomba, hozzám simult, mint aki soha nem akar elengedni és egy 15 kilóst meghazudtolva volt dög nehéz egy idő után…

 A fiam felfedezte, hogy szaladgálni is lehet, amivel még idegborzolóbbá tudta tenni a várakozást, de szerencsére az út közben felszedett botot még idejében ki tudtam imádkozni a kezéből, mielőtt a szemészet szolgáltatásait is igénybe kellett volna vennünk…

 Megőszültem, de túléltük! Még az idők végezete előtt sor került ránk. Az ott sokkot kapott betegektől pedig ezúton kérek elnézést! :)