Elromlott a szellőző kütyünk. Igen, nekünk olyan is van,
mivel a ház, amiben élünk, annyira jó szigeteléssel bír, hogy gyakorlatilag
egyetlen sarok sem ússza meg penészedés nélkül, ha rá nem segít az ember.
Szóval elromlott a gépezet, egyszer csak hörögni kezdett a
megszokott halk, szinte észrevehetetlen moraj helyett.
Drága szép férjem csavarhúzót ragadott, székre mászott, és
szerelésbe fogott. Mivel szabad szemmel semmi különöset nem látott a szerkezet
belsejében, ezért hát elvitte a céghez, hogy segítsenek rajta a mindentudó
kollégák.
A segítség megtörtént, szétszerelés, tisztítás, zsírozás és
hasonlók, majd összeszerelés.
Apa végtelenül elégedetten jött haza, hóna alatt az immár
gyógyultnak nyilvánított motorral.
Egész addig volt arcán felhőtlen a vigyor, míg áramtalanítás,
beszerelés, szentségelés, áram visszakapcsolása és elindítás után kiderült,
hogy „fordítva forog benne”… valami.
Jól ismerem életem habospitéjét, ezért tudom, ha valami nem
úgy jön össze, vagy épp nem elsőre, mint ahogy ő azt tervezte, jobb félreállni,
csendben maradni, beleolvadni a tapétába, levegőt sem venni túl harsányan vagy
épp a földdel válni egyenlővé, míg újra nem kerül minden az általa helyesnek
vélt kerékvágásba. Ezért hát nem pampogtam, hogy a házimunka áll, mert kicsit
sok az áramszünet, hogy a mosógép már egy órája mehetne, hogy a gyerekek
fáznak, mert a fűtés sem megy, leginkább fohászkodtam, hogy mihamarabb adja fel
a küzdelmet az elemekkel és a szellőzővel is.
A gyerekek viszont végtelenül élvezték a sötétet, a házban
fellelhető egyetlen használható elemlámpával rohangáltak fel s alá vagy épp
elvonultak a szobájukba sötétben játszani, mintha ez lenne a világ
legtermészetesebb dolga. Én megválaszoltam néhány félbemaradt beszélgetést a
telefonomon, befontam a hajam, majd elgondolkodtam, hogy a szakállamat is
befonjam-e. Utóbbit egyelőre elvetettem. Néha bátortalanul megkérdeztem vacogó
fogakkal, hogy segítsek-e, bár a válasszal előre tisztában voltam, azért nem
árt, ha érzi a törődést a kedves.
Egyelőre szellőzés nélkül hagytuk a házat, újabb vizitre
vitte a gépezetet a céghez. Attól tartok, ma is gyertyafényes lesz az esténk
egy része, de nem ám meghitt pillanatokat fogunk átélni körülötte.
Leginkább
cifra és elégedetlen mormolások fognak elhangzani, mi pedig a gyerekekkel
megpróbálunk megint kaméleont játszani, hátha nem borzoljuk tovább apa amúgy is
megtépázott idegrendszerét.
